Nyerőleves - Instant kártyajáték

Hogy mi? Instant leves egy játékboltban!?

Van valami közös a kisebb, úgynevezett “filler” társasjátékok és a közértek polcain található instant levesek között: az első pillantás a legfontosabb. Akármennyire is próbálnánk elhitetni magunkkal, hogy nem a borító teszi a könyvet, az első benyomás bizony sok mindent meghatároz.  Ég és föld a különbség aközött, hogy egy termék érdekes, vagy unalmas csomagolással jelenik meg - és ez egy kisebb játékra többszörösen is igaz!

A Nyerőleves már a kibontás előtt fölkeltette figyelmemet, amikor a Gémklub boltjában (amely amúgy végre valahára újra kitárta ajtaját a nagyközönség felé) egyik kedves munkatársunk, oda se figyelve, megragadta a játék tasakját, és már forralta volna a vizet. Ekkor vette csak észre, hogy nem levessel van dolga. Mondanom se kell, ez a pillanat megadta a az alaphangulatot. Örömmel jelentem, hogy maga a játékmenet se okozott csalódást!

Kartonba forrva

A Nyerőleves, már ha nem akarunk kecskemód kartont rágni, hanem valóban játszani szeretnénk vele, egy gondolkozósabb, taktikai döntéseket igénylő partijáték. A dobozban mindenféle ételek, fűszerek, no és persze tálak kártyái várnak a játékosokra. Ezeknek a segítségével kell majd minél csodásabb, ázsiai beütésű instant tésztalevest, vagyis ráment készíteni! Vajon kik főzik majd  a legínycsiklandóbb leveseket? Ez fog kiderülni bő fél óra alatt!

Társas teríték

Ahhoz, hogy a játékról érdemlegesen tudjunk beszélni,  fölvázolom, pontosan hogy is néz ki: minden játékos előtt három üres tál, valamint két kanál pihen (a kanalakról majd később bővebben). Az asztal közepén van az „éléskamra”: négy felcsapott kártya, mindenféle étellel. A játékosok fordulónként két akciót végezhetnek el. Vagy húzhatnak az éléskamra kártyái közül, (ezzel vagy egy számukra fontos ételhez jutva, vagy valaki más terveihez szükséges ételt elhappolván), vagy épp ellenkezőleg, a már meglévő kártyáikból tehetnek lapokat a levesestáljaikba! Ezzel csak az a gond, hogy minél több összetevő pottyan valakinek a levesestáljába, a többiek annál többet tudnak céljairól!

Az összetevők, a tojástól kezdve a tofun keresztül a zelleren át mindenféle finom fehérjéből és zsenge zöldségből állnak, és egy levesbe maximum öt kártyát lehet zsúfolni. És hogy  mindez mit ér? Na, az a fűszertasaktól függ!

Akié a fűszer, azé a hatalom!

A fűszertasakok adnak igazi zamatot minden egyes tálnyi rámennek, és minden levesben legfeljebb egy lehet! Minden fűszer másféle módon pontozza a tálban található összetevőket, így az okos játékos ezek alapján válogathatja össze, hogy miket fog gyűjtögetni. A gond csupán annyi, hogy ha valaki észreveszi, hogy mit próbál építeni játékostársa, akár bele is csaphat a levesébe egy teljesen oda nem illő ízesítő tasakot vagy összetevőt, és hirtelen a nagy nehezen összeharácsolt leves fabatkát sem ér! Ilyenkor nincs mit tenni, ki kell önteni a levest, és bosszút forralva más irányból megközelíteni a célt.

Taktikai döntések? Levesfőzésnél?

Bizony, a játék alapvető gondolkodásmódja nem csak a saját levesek minél több pontot érő főzését, hanem a többi játékos terveibe való kontárkodást is meglepően bőkezűen jutalmazza. Ezt tovább segíti az igazán különleges chilipaprika, amit a kamrába kerüléskor rögtön, extra akcióként belehajíthat az aktív játékos a számára nem tetsző játékostársának a levesébe! A chilipaprika nem csak hogy nem segít, hanem -1 pontot ér szinte az összes levesben!

Ez alól csak a ritka, csípős fűszer tasakkal ellátott tál a kivétel, ami viszont 2 pontot ad minden chiliért. Ennek a színtiszta ellentéte a Nori kártya, ami 1 pontot ad hozzá bármilyen leveshez, és az éléskamrából ugyanúgy bármelyik tálba ugorhat egyenesen ! A Norira szinte mindenki rögtön lecsap, bár lehet gonoszan is alkalmazni, például megtölteni az ellenfél táljának az utolsó szabad mezejét, pedig ha jó zöldséget tett volna oda inkább, három-négy pontot is  gyűjthetett volna! (Pláne, ha már csak a fűszertasakja hiányzott…)

Remélem érezhető, hogy, bár lehet a játékban hosszú távú terveket szövögetni, a győzelmet az adott pillanatot legtöbbször, legjobban kiaknázó játékos fogja learatni! Így gondolkodós marad a játék anélkül, hogy bármikor mély stratégiai elmélkedésbe, és az ezzel járó  néma csöndbe merülne a játékosok csapata!

Minden lében kanál

Fontos még megemlíteni a teljes védtelenség ellen szolgáló kanalat is: a játék alatt minden játékos kétszer kihalászhat egy számára tetsző, vagy épp ellenkezőleg, galibát okozó összetevőt és átcsobbanthatja egy másik tálba. Így ha valami kevésbé tetszetős került a levesbe, nem kell rögtön kidobni az összes összetevőt.

Előbb vagy utóbb viszont elkészül egy szép pontszámot érő leves, és meg kéne védeni a többiek bosszújától! Ekkor érdemes a levest szépen megenni/inni. Igaz, ezután eggyel kevesebb tál áll az adott játékos rendelkezésére, viszont a többiek nem tudnak belekavarni a – már a gyomrát melengető – finom rámenbe!

Játssz az étellel!

Szóval, mivel szolgál a Nyerőleves? Az előkészületekhez egy vízforralásnyi idő se kell, és a játékosok több szögből is megközelíthetik a végcélt (van, aki saját tésztabirodalmát építgeti, van, aki a többiek levesébe köpköd). Ráadásul, a témához illően, a szépen stilizált, egyszerű játékelemek igazán ízlésesek! Röviden: egy ötletes, gyors és, mindenek felett, változatos kis partijátékról van itt szó, amely mind családi alkalmakra, mind két nagyobb játék közötti „filler” élménynek is tökéletes. Az ázsiai témát kedvelők is otthonosan fogják magukat érezni, csak figyeljenek arra, hogy melyik zacskó kerül a polcra, és melyik a levesbe!

Itadakimasu!