Végül is nem nagy ügy, annyi és annyiféle partijátékból lehet válogatni! Hogy mit értek az alatt, „annyiféle”? Hát lássuk csak:
A cikkben szereplő összes játékra most saját kedvezményeden túl további 10% kedvezményt adunk a SZILVESZTER2018 kuponkóddal!
Látod már? Csapj le rá! – gyorsasági játékok
A partijátékok legkönnyedebb és leghamarabb elmagyarázható csoportja a reflexjátékok. Kezdve a klasszikussá vált Dobble-val és a Jungle Speed-del (ami mostanában új köntösbe öltözött), láthatjuk, hogy a szabályuk fél perc alatt elmagyarázható, és bár a szabályok egyszerűek lesznek, a kihívás korántsem az! Nem elég, hogy gyorsan vágjon az eszünk, a kezünknek is gyorsnak kell lennie!
Ez alapján kitűnően folytatja a gyorsasági játékok sorát a Szörnymóka és a Cortex – IQ Party. Előbbiben egymás után fedjük fel fegyverlapjainkat, és közben a többiekét is szemmel kell tartanunk – mert ha megvan a megfelelő kombináció, le kell csapjunk egy szörnyre!
A Cortex-ben viszont nyolcféle feladatban kell megmutassuk, nekünk vág a leggyorsabban az eszünk! Memória, logika, mozgáskoordináció – és tapintás!
Bár csak az eszünk sebességét bizonyíthatjuk benne, ide vehetjük még a Panic Lab-et. Egyszerűnek tűnik a feladat: a laborban elszökött amőbák között kell azt megtalálni, amelyet a kockadobás mutat. Csakhogy a fránya kis egysejtűek bebújnak az első szellőzőn – és a következőn bújnak ki. Ha ez sem lenne elég, az útjuk közben érintett vegyszerek megváltoztatják a színüket, a formájukat…
Tolj ki velük – verd át őket!
Ha a társaság nem sértődős, és kifejezetten az olyan játékokat szeretik, amelyben kitolhatnak egymással, ügyes taktikázás vagy szemérmetlen blöff formájában, ahhoz is van egy színes kínálatunk. Például ha szeretitek az orosz rulettet, akciókártyákkal bővítve, akkor vegyétek kézbe a Robbanó cicákat! Az akciókártyák természetesen nem szólnak másról, csak arról, hogyan kerülhetitek el, hogy a pisztoly a ti homlokotokon süljön el – azaz a cica nálatok robbanjon!
Vagy ott a Skull – A koponyák játéka, amiben ha valaki licitet indít, a többieknek azon kell morfondírozniuk: vajon az illető virágos korongokat tett-e le maga elé lefordítva, vagy csak a többieket akarja beugratni a licit elindításával? Ahogy a Csótánypókerben is nehéz eldöntenünk, a nekünk átadott lap valóban egy patkányt rejt, vagy csak az átadó akart minket beugratni?
Persze van, aki nem bízza a többiek döntésére, hogy ítéljenek felőle: inkább addig jár a szája, amíg valaki más felől ítélnek… Legyen az Artúr király a kerekasztal lovagjai körében (Avalon), vagy egy kis amerikai falu, amelynek lakosai között vérfarkasok élnek (Vérfarkasok Miller’s Hollow-ban) – a feladatunk az, hogy addig járjon a szánk, amíg a gyanút másra nem tereljük, vagy ki nem találjuk, kik a közénk beépült rosszakarók!
Vérfarkasok Miller's Hollow-ban
Az Álarcosbál-ban viszont nem kell senkinek elbújnia, hiszen mindenki egy maszk mögé bújik! És mindenki magának követeli a maszk (a szerep) szerinti bevételt – hacsak nem jelenti be valaki más is, hogy az a szerep igazából az övé. Teheti nyugodtan – hiszen az Álarcosbál forgatagában úgy cserélődnek a maszkok, hogy egy idő után senki sem tudja, ki is ő maga.
A Hellapagos-ban már nehezebb a feladatunk: együtt kell a szomj- és éhhaláltól megmenekülnünk egy lakatlan szigeten, amely mellett hajótörést szenvedtünk – de csak addig a pillanatig, amíg van elég enni- és/vagy innivaló. Mert akkor bizony szavazni fogunk, kinek nem jut… Vajon ki jut fel végül a hurrikán elől az együtt épített tutajra?
Érezzünk rá egymásra!
A The Mind – Érezz rá! viszont teljes összmunkát igényel. Igaz, szavak vagy mozdulatok nélkül. Az Év Játéka-jelöltben ugyanis úgy kell egy növekvő számsort összeraknunk együtt, hogy a kommunikáció minden formáját ki kell zárjuk!
Az Igen?-ben ezzel szemben annál többet kommunikálhatunk, persze, elsősorban beszélhetünk és beszéltethetjük játékostársainkat. A játékban nincs más feladatunk, mint a rengeteg érdekes és jópofa kérdésről kitalálni, a társaságból hányan válaszolnának igen-nel rá (és aztán megbeszélni, ki miért válaszolta azt).
A Lélekpillangóban is egymásra kell hangolódnunk, ugyanis ki kell találjuk, a fordulóban felcsapott színes képkártyák közül melyik kinek áll a lelkivilágához legközelebb.
A Lépten-nyomon: Amszterdam-ban a csapatunk kell ráérezzen arra, hogy a nekik átadott nyomkártya a megfelelő helyszínre kísérje őket – ráadásul a másik csapatnál hamarabb! Jól kell kiválasszuk a nyomkártyát, mert ha tévedünk, akár a rendőrség rosszallását is kiválthatjuk!
Jóval szelídebb tájakra visz minket a Dixit: a tíz éves, mesés (és meseszép) kártyáiról híres játékban ügyesen kell történetet mondanunk (vagy valami közismert filmre, könyvre utalnunk) a kezünkben lévő egyik lapról. A cél az, hogy legalább egy ember rájöjjön, melyik lapra gondolt a mesélő – míg a többieknek az a dolga, hogy a saját kezükből kiválasszanak egy kártyát, amire a legjobban illik az utalás –megtévesztendő a többi tippelő játékost.
A Mysterium-ban viszont nem kell megtéveszteni a többieket, ugyanis együtt kell megoldjuk a feladatot: egy szellem útmutatásával megtalálni a gyilkosát! A kastély falai között bujkáló kísértet a Dixit-kártyákhoz hasonló képeket küld (álmokat), amelyek segítségével kell beazonosítsuk a lehetséges elkövetőket, a helyszínt és a gyilkos szerszámot.
Csapatban csapassuk
Álomkártyák szerepelnek az Álmodj velem!-ben is, és ebben az álmodónak csukott szemmel kell hallgatnia a szavakat, amelyek egy képre, egy kártyára utalnak. Azt kell kitalálnia, mi szerepel a kártyán – de az elsuttogott szavak fele arra szolgál, hogy eltérítsen a helyes megoldástól! A suttogók fele ugyanis mumus, és azért kapnak pontot, ha a kártyára adott tippünk hibás...
Nincsenek rejtett szerepek a Fedőnevek-ben: itt feketén-fehéren (azaz kéken-pirosan) két csapat igyekszik azon, hogy hamarabb megtalálja a saját 8 ügynökét a 25 fedőnév között. A két kémfőnök dolga az, hogy a kódkártyán meghatározott szavakra minél kevesebb próbálkozással vezesse rá a csapatát.
A Kódfejtő-ben viszont csak 4 szó van, és ebből mindig háromnak szerepel a sorszáma egy kódkártyán – természetesen mindig más sorrendben. Fordulóról fordulóra nehezedik a feladat, mert ugyan a 4 szót csak a csapattársaink látják, de az elhangzó utalásokhoz az ellenfél megkapja a kör végén, így egy-egy számhoz egyre több szó kötődik… míg el nem csípik az újabb kódot!
A Captain Sonar-ban viszont teljes csapatmunka kell a győzelemhez: egy tengeralattjáró 3 vagy 4 fős legénységeként kell együtt dolgozzunk, hogy elkerüljük a másik tengeralattjáró aknáit, torpedóit – miközben ki kell találjuk, hol járhat a másik csapat a térképen?
Blöff, vizuális barkóba – határ a csillagos ég!
És a listán még sok játék lehetne. Nem említettem a Concept-et, ami a barkóbának egy szenzációs, piktogrammokkal játszható izgalmas verziója, vagy a Cash’n Guns-ról, amiben a zsákmányán marakodó rablóbandát játszunk, és a zsákmány fajtájától függően kell eldöntsük, éles vagy vaktölténnyel fenyegetjük a többieket.
És nem beszéltünk még a Jógi-ról sem, amiben kicsavart mozdulatokkal kell a fülünkhöz szorítani egy kártyát, míg a bal könyökünk a jobb felett kell lebegjen, de azért fel kell tudjuk húzni a következő kártyát is hogy annak is betartsuk az utasítását – és közben egyszerre nevessünk a saját és a többiek kínlódásán!
JógiVagy ott vannak a Timeline-ok, amelyekben 4 kártyától kell megszabaduljunk – de csak akkor lesz kevesebb kártyánk, ha az egyiket jó helyen tesszük le időrendi sorrendben a már asztalon lévők mellé (vagy közé). És bizony: minél több van az asztalon, annál nehezebb lesz a feladatunk! És aki nem szeret utazni a történelemben vagy a találmányok világában, az akár elutazhat a csillagok közé is: a játék Star Wars-os verziójában a klasszikus trilógia eseményeit kell sorba rakja!
És így a fényéveket magunk között tudva érkezhetünk vidámsággal telve az újévbe – és tovább!
Tibaláj
