Az efféle alexandriai tudást logikusan csak egyféleképpen lehet hatékonyan felhasználni: hogy összesített ranglistákat alkossunk a játékokból, majd öntelt örömmel tisztázzuk, hogy bizony a kedvenceink valahol a dobogó környékén találhatóak.
Najó, a cinizmust kicsit félretéve azért a ranglisták nem éppen semmitmondóak: több ezer ember egyszerre nehezen hibázik, és a top 10-be bekerülő játékok nem véletlenül, hanem megérdemelten örvendenek nemzetközi sikernek. Épp emiatt, ha szeretünk elveszni a társasjátékok világában, ezek a játékstílusokra és témákra bontott listák tökéletes kis útjelzőkként is szolgálhatnak.
Titánok létrája
Persze az még nem minden, ha egy játéknak sikerült felküzdenie magát valamelyik lista tetejére. Az egy dolog, ha egy divatos játék az újdonságra éhes tömeg pillanatnyi fellángolásának köszönhetően felröppen a listák tetejére, de gyakran ugyanakkora erővel le is zuhannak néhány héttel később.
Az igazi keménykötésű, minőségi játékok (már ilyen populista szemszögből) azok, amelyek nem csak feltornászták magukat a listán, hanem bele is ékelték magukat a jéghegy tetejébe és hónapokon, sőt, akár éveken át nem ereszkednek onnan alá!
A végtelenül szórakoztató és kooperatív kegyetlenségéről közismert Robinson Crusoe példának okáért a tematikus, vagyis a hangulatra és a játék világának az átélésére koncentráló, több mint ezer tételes lista 19.-ik helyére fészkelte be magát.
De mindez semmi az utóbbi pár év egyik leglázbahozóbb csodabogarához, a Gloomhaven-hez, vagyis Homályrévhez képest!
Lassan három éve jelent meg először a Kickstarter bugyraiban, és seperc alatt nem csak egy, hanem több lista tetején találta magát! Azt hinné az ember, hogy egy ennyire összetett, tíz kilós (!) kartonkolosszust csak a legnagyobb veteránok és játékimádok tudnának igazán élvezni, de ahogy a játék egyre elterjedt a kicsit lazább játékosok között is, az értékelése csak nem csökkent, sőt, a mai napig mind a tematikus és a stratégiai játékok listáiban az első helyen trónol!
Ebben az összetett kalandjátékban a játékosok mind egy-egy hős bőrébe bújva próbálnak meg közösen, kooperatív módon végigkalandozni egy kontinens folyamatosan bővülő térképén. Játék közben egyre több szörnyetegtől hemzsegő kazamata, mocsár és torony nyílik meg a csapat előtt, amelyek mind egy-egy bő órás kalandot jelentenek. Ezek a harcok összecsatolható pályaelemeken zajlanak, ahogyan a játékosok kártyákkal irányítják a hőseik minifiguráit a helyi szörnyek ellen!
Hasonlóan sokáig vezette a listát a Homályrév után következő Pandemic: Legacy is, amelynek az első évada eléggé nagy kavarodást okozott a társasozósok világában: bár volt már korábbi példa rá, a Pandemic terjesztette el igazán az egyszer használható, véglegesen átalakuló, ún. Legacy játékok gondolatát! Míg a klasszikus Pandemic-ben a világot csak egyszer kellett megmenteni, a Legacy-ban minden egymást követő játék nyomott hagyott a térképen, valamint a játékosok által irányított katasztrófa-elhárítókon is. Így játékról-játékra (a játék sztorija szerint hónapról-hónapra) egyre komolyabb és változatosabb kihívások tornyosultak a játékosok fölé. Mind a tematikus és stratégiai játékok között második helyezést ért el, és a Legacy kissé poszt-apokaliptikusabb második évadja szintén a Tematikus játékok élbolyában fut.
Keményen gondolkodó játékok – a stratégiai csúcsok
Ha már a stratégiai játékokról van szó, akkor vétek lenne szó nélkül hagyni az ipari forradalom csatornázásból-vonatozóssá válás fordulópontjára alapozott Brass: Birmingham-et, vagy a végtelenül erős keménymaggal és még annál is töményebb szabályokkal rendelkező, a világ történelmét egybe ölelő Korokon át: A civilizáció új történetét, amelyek a stratégiai toplistán a harmadik illetve hatodik helyen találhatóak!
Érdemes megemlíteni, hogy a végtelen sok babérral övezett Concordia: Sesterciusszal kikövezett utak-kal ellentétben mind a ketten régebbi, jól bevált játékoknak az újabb változatai (bár magyarul mindkettőnek a legfrissebb verziója, a Korokon át csak pár éve, a Brass: Birmingham pedig idén jelent meg ). Látható módon a fejlesztők jó sokat tanultak a múltból, és itt nem csak a történelmi témáról beszélek!
Újdonságok terén is van mit nézni, a (13. helyen található) Szellemek Szigetétől kezdve az egyre nagyobb rajongó sereget gyűjtő (15. helyezett) Terra Mysticán át a szigorúan kétjátékos 7 Csoda: Párbaj-ig (18.).
A legcsinibb családi csalafintaságok
Mondjuk nem csoda, ha a stratégia és tematikus játékok listái néha beállnak egy kicsit: amikor a kockább közösség igazán megkedvel egy játékot, nem fogják egyhamar elengedni azt. De nem csak a keménykötésű hobbigémerekből áll a világ, és a családi valamint parti játékok kissé vadabb vizű listáiban is akad pár örökzöld klasszikus. Ha már csak a családi top tizet nézzük, ki ne ismerné manapság a csempéket lerakodó, és egy egész játéksorozatot alapító Azul-t, a birodalomépítős, összetettebb játékötleteket tökéletesen bevezető 7csodát, vagy a mesekönyvbe illő erdei állatkák munkalehelyezős-városépítős Everdell – az Örökfa árnyékában-t?
Buli a hegytetőn
A partijátékok dobogós helyezettjeire is érdemes pillantást vetni: harmadik helyen a manapság egyre divatosabb asszociációs és kooperatív játék ötvözete, a Csak egy található! Ebben a játékban a soron következő játékosnak kell egy szót kitalálnia, de csak egyszer tippelhet, már amennyiben ki tudja bogozni a többi játékos kriptikus, csak egy-egy szóból álló segítő üzeneteit. A Csak egy olyan pörgős , hogy valaki máris lejátszott egy-két fordulót miközben ezt a bekezdést olvastad, de egyszerűsége ellenére olyan gógyis, és a nyelvi találékonyságnak és a trégás utalásoknak olyan mély kincsesbányáját rejti, hogy az szinte biztos, hogy még jó pár óráig nem fogja abbahagyni a játékot!
A második helyezettet nem szükséges bemutatni: a Fedőnevek semmit se gyengült a megjelenése óta. Ha egy közepes vagy nagy közösségbe akarnátok valami szórakoztatót vinni, a Fedőnevek (vagy valamelyik alternatív – képes vagy kooperatív – változata) tökéletes döntés! A játékban két csapatkapitány próbálja a saját csapatát egy ötször ötös szómezőn minél több kulcsszóra rávezetni minél gyorsabban úgy, hogy az ellenséges csapat aknaként megbújó szavait kikerüljék!
A parti játékok első helye engem személy szerint meglepett. Nem mintha rossz játék lenne, sőt, merem állítani hogy a szívem egyik csücske, de a dedukciót és csapatmunkát igénylő Kódfejtő elég csendesen kúszott be a közismeretbe. Ebben a végtelenül ravasz szójátékban a soron következő csapat tagjainak négy titkos kifejezésről kell egy kódolt üzenetet küldeni egymásnak, miközben a másik csapat célja az, hogy az üzeneteket küldő csapat kimondott szavai segítségével kibogarásszák, hogy vajon mik is lehetnek azok a fránya titkos kifejezések!
A játék szívében ez a dilemma csüng: ha a beszélő csapat túl egyértelmű dolgokat mond, a hallgatózó csapat bizony seperc alatt dekódolja a kifejezések értelmét! Ellenben ha a beszélők túl ködös és furcsa fogalmakat használnak, a saját csapatuk se fogja érteni, hogy miről van szó, és ez bizony büntetéssel (akár a játék elbukásával is) járhat!
A Kódfejtő pár forduló alatt a kedvenceim egyikévé nőtte ki magát, és bár örömmel látom, hogy egy ennyire okos kis ötlet ennyire szellemes kivitelezésben kiharcolta a magának kijáró tiszteletet, azért jó érzés az is, hogy a BGG listája igazolja a véleményemet. Mit árt néha-néha egy kis önteltség?
Na és te, kedves olvasó, inkább bulizós vagy épp stratégiai játékok kedvelője vagy? A saját listádon hova helyeznéd ezeket a játékokat?
Mátyás
