Holtak tele – Válaszúton

Normál ár: 15 990 Ft


A Te árad: 15 191 Ft

Értékelés:  (4.9)
Éld túl a telet, bármi áron! Vérfagyasztó zombis társasjáték, igazi horrorhangulat!
A játékosok egy-egy csapatnyi túlélőt irányítva, egymást segítve próbálnak kitartani a kolónián, míg enyhül a tél. Saját titkos céljaik néha mindent a feje tetejére állítanak… Ráadásul minden körben új krízissel kell szembenézniük! A zombik egyre többen vannak, a készletek fogynak, és a várost átkutató társaik is rendre bajba kerülnek! Ha pedig a zombik mégsem végeznének velük, bizalmatlan társaik még mindig száműzhetik őket a kolóniáról… A stratégia mellett tehát komoly pszichológiai vonzata is van a játéknak, ez pedig – a rengeteg eszköz- és eseménykártya mellett – egészen egyedi élménnyé teszi a Holtak telét!
Kedves Játékostársunk!

Összehangolt csapatmunkával sikerült kisebb-nagyobb hibákat elkövetnünk a Holtak tele szabálykönyvében, amiért elnézésedet kérjük. Készítettünk egy kis összefoglalót a játékot befolyásoló, lényeges javításokról, illetve a szabálykönyvben pontosítottunk néhány fogalmat és kijavítottunk kisebb hibákat (a változásokat magenta színnel jelöltük). Ezeket a fájlokat erre találod:

Errata
Javított szabálykönyv

Megértésedet köszönjük, és jó játékot kívánunk!
A Gémklub csapata

Holtak tele – „Most tél van és csend és hó és halál” … és gyanús a csend

Hull a pelyhes fehér hó, csurom véres a plató. Mindenki rettegve vár, vicsorog ránk a halál…

Kemény tél?!… Fogalmad sincs, milyen az…

 

A Holtak tele egy fél-kooperatív játék, amelyben - nem minden esetben hősies - hőseink életük legkeményebb telét igyekeznek túlélni. Itt nem kezdi ki a nagy hideg a központi fűtést, mert nincs központi fűtés, és nem az okozza a feszültséget, hogy a téli dugó miatt nem jutnak el a közértbe, mert nincs dugó, nincs közért, nincs semmi, csak egy város romjai, amelynek szélén egy romos csűrben vacog egy szedett-vetett kolónia...

Minden játékos két túlélővel kezd, és ez a kis csapat a játék folyamán akár bővülhet is… ám valószínűbb, hogy csökkenni fog. Ezek mellé jár még 3 akciókocka, néhány lapnyi kezdőfelszerelés (pár konzerv, esetleg gyógyszerek vagy egy kis benzin) és egy titkos cél. Mert bár túlélni együtt kell, azért mindenkinek van egy saját kis célja… kinek kevésbé ütközik a csoportérdekkel, kinek jobban (ha akad egy áruló, na, ő erősen az utóbbi csoportba tartozik).

Holtak tele

 

"A szívemet San Franciscóban hagytam" - a beleimet pedig a benzinkúton

Túlélés, túlélés. Utaltam már rá, hogy nem lesz olyan egyszerű, igaz? Kezdjük is rögtön a fekete levessel: karaktereinkkel akár egyetlen dobás is végezhet ebben a játékban… NE, ne, ne, ne! Ne tekerj el, ez jó! Elmondom, miért:

A játékban a szerencse nyilván nincs nullára csökkentve: kártyákat húzunk, és már a doboz kibontásakor szembe tűnik egy nagy marék dobókocka. Na, ezek akciókockák, amikkel először dobunk, aztán elköltjük őket különböző akciókért, amelyekhez vagy szükség van egy adott értékre, vagy nem. Ergo a kidobott kockák erőforrásokként működnek, és mindet fel tudjuk majd értelmesen használni. Eddig a szerencsefaktor korlátozása.

Van azonban egy kocka, a Veszélykocka. Egy nagy, vérbordó, 12 oldalú dög. 6 oldala üres - ezeknek örülünk -, a többin seb, fagyás, illetve egy fog. Mert ekkor a karakter otthagyja a fogát - hiszen megharapja egy zombi. Nincs apelláta. Nincs még egy esély. Vége.

Ezzel a kockával olyankor dobunk, amikor egy túlélőnk A-ból B-be mozog. Mondjuk bemegy a városba, hogy élelem után kutasson. ínehezen viselem, ha a játékom kimenetelébe nagy beleszólása van egy kockadobásnak, húzásnak, bárminek… De éppen ez az apróság volt az egyik olyan elem, amivel néhány évvel ezelőtt (akkor még angolul) a Dead of Winter belopta magát a szívembe. Ez a végtelen tematikusság. Nem csak hogy súlyt ad a játéknak, hogy az emberélet ennyire törékeny benne (akárcsak a "valóságban"), de végtelenül pontosan simul a témába: ha az ember egy zombiapokalipszis közepén bemerészkedik a város romjai közé, ahol sorvadozó fogaikat az ő agyára fenő eleven hullák grasszálnak mindenfelé...

Holtak tele

 

Életre kelt! ÉLETRE KELT!

Nem csak a halottak élednek fel a játékban, hanem - óvatos képzavarral élve - a játék is az asztalunkon. Na persze az agyunkat nem fogja megenni - a szabály ugyanis nem olyan bonyolult, és a hangsúly nem is azon van, hanem a hangulaton.

A játék lényege túlmutat az akciókockákon és a tárgykártyákon, de kicsit még a veszélykockán is: a sava-borsát a válaszútkártyák adják. Minden játékos körének kezdetén a tőle jobbra ülő húz egy ilyen kártyát. A kártyán lesz egy feltétel. Ha az ebben a körben teljesül, a játékos felolvassa a kártya szövegét.

Például, ha a feltétel az, hogy "a játékos mozgatja egy túlélőjét", és ez teljesül is, akkor a szomszéd egyszer csak: "A sűrű hóesés fehérbe öltözteti a világot, a látótávolság pedig pár méterre csökken. Nyilván ilyenkor kell jönnie egy hóviharnak! Szerencsére nem vagy egyedül, egy alak tűnik fel a viharban, vadul hadonászva küzdi át magát a hófüggönyön. Majd utána egy másik. És még egy. Összerándul a gyomrod, ahogy ráeszmélsz: egy zombihorda közepébe kerültél! […]"

Ezek persze nem csak egyszerű színesítők. Minden kártya választás elé állítja a játékost, alkalmanként az egész csapatot. A döntések sokszor nem csak arról szólnak, hogy egy adott helyzetből hogyan próbáljátok meg kiverekedni magatokat - a morális dilemmák is gyakoriak: befogadunk egy újabb csapat éhező szerencsétlent, amivel a mieinket sodorjuk az éhhalál szélére, vagy hagyjuk őket odakint pusztulni? És hasonló, gyöngéd finomságok. A lapok egy része meg van jelölve korhatáros tartalom miatt. Ezeket a fiatalok vagy gyengébb idegzetűek bevonásával párhuzamosan ildomos visszahelyezni a dobozba.

Aki bújt, aki nem - halott

A sok izgalom mellett persze bőven lesz részünk gondolkodásban is. Rögtön itt van például az erőforrások szűkössége, az eltérő - és titkos célok - vagyis a kétes megbízhatóságú kooperáció.

Túlélni ugyanis csak közösen tudunk, győzni viszont csak egyenként. Lesz egy közösen leküzdendő akadály, vagy cél, ami a parti elején kiválasztott forgatókönyvhöz tartozik (egy ilyen forgatókönyv úgy van megkomponálva, hogy vele a játék nehézségét és várható hosszát is választjuk). A játék akkor ér véget, amikor ez a közös cél teljesült - és ekkor nézzük meg, kinek sikerült a saját céljait is elérnie. Akiknek ez is sikerült, azok győznek. A mikor ez a közös cél teljesült, a játék véget ér - és ekkor nézzük meg, kinek sikerült a saját céljait is elérnie. Akiknek ez is sikerült, azok győznek.

De a játék véget érhet úgy is, hogy kifutunk az időből, ilyenkor veszítünk. Vagy a morál 0-ra csökken, ekkor is veszítünk. Ugyanis, ha éhezünk, csökken a morál. Ha valaki meghal, csökken a morál. Ha olyan döntést hozunk... csökken a morál. Ha nem takarítjuk a kolóniát, csökken a morál. De ha mindez nem lenne elég, minden körben kapunk még valami extra krízist, amit meg kell oldani, különben… Igen, már megint a fránya morál. Ha pedig van áruló a csapatban, akkor mindez az ő malmára hajtja a havat.

Ha van tippünk az árulóra, akár szavazást is kezdeményezhetünk, és ha sikerrel járunk, kiutasíthatjuk a kolóniából. Ilyenkor az illető játékos új titkos célkártyát húz (függetlenül attól, hogy valóban áruló volt-e vagy sem), és még innen is győzhet. Bár a vicsorgó zombik között barangolni a fagyban nem egy életbiztosítás…

 

Holtak tele

Érzed már a vér szagát…

A Holtak tele nem csak egy zombis játék. Nem csak egy kartondoboz, ami tele van zombis kartonfigurákkal meg vérpettyes kártyákkal. A Holtak tele jegy egy kíméletlenül komoly zombifilmre, ahol az élet törékeny, a hibáknak súlyuk van, a döntéseknek következményei, és ahol persze özönlenek a holtak, akik könnyedén tizedelik a "túlélőket". És ez a film nem az első sorba szól, hanem a vászon túloldalára. A jeges szélfúvásokban gomolygó hópelyhek közé, a véráztatta város romjai közé, ahol senkiben sem bízhat az ember, ugyanakkor nem tehet mást, minthogy másokra támaszkodik. Minden újrajátszással más és más történetek, dilemmák és rengeteg idegszálpattintó helyzet: Na ilyen tél aHoltak tele!

Holtak tele


Woland

 

Értékelések átlaga 


(4.9)

Közönségdíjak

Kezdőknek ideális 9 Gyakorlott játékosoknak 16 Ameri gémereknek 9 Ketten 9 Családdal 9 Partijátéknak 16
88% (23)
12% (3)
Rendezés:
Értékelések: 1 - 10 (összesen: 26)
További oldalak:
  1. 1
  2. 2
  3. 3
Küldetés teljesítve

Nikolett És András | 2019. július 4.

Mi ketten játszuk általában.Nekem igy jobban is tetszik mert hamarabb sorra kerülök.( 5 játekosnál kb 15 percig nem csinálok semmit mire mindenki kitalálja mit szeretne kezdeni ) . Izgalmas , jó hangulatú játék tele sztorikkal.Aki szereti a küldetéseket mindenképp próbálja ki.
Ketten, valamint 5-ös csapattal, áruló nélkül próbáltuk eddig.

Dávid | 2019. május 27.

Jó pár kört lejátszottunk már a csapatunkkal. Az árulót egyelőre nem tettük bele, viszont a küldetések közül a nehezebbekből szoktunk húzni. Elég kemény tud lenni, a játék vége fele már nagyon át kell gondolnunk minden lépésünket és még így is többször buktunk, mint nyertünk, de ez csak motivál, hogy a következő küldetésnél még jobban gondoljuk át az akcióinkat.
is-is

Daniel | 2019. május 13.

Kiváló hangulatú társasjáték igényes dizájnnal, rengeteg játékelemmel és a jellegéhez mérten illő szerencsefaktorral. Az ilyen kooperatív jellegű társasjátékok esetében szerintem az első és legfontosabb dolog a hangulat (többek közt ezért sem tudtam megszeretni a Pandemicet), melyet itt kiválóan szolgál a játék minden egyes aspektusa. A válaszútkártyák biztosítják a változatosságot, az egyéni célkártyák és árulókártyák pedig csavarnak egyet a játék kooperációs jellegén. A korábban felsoroltak mellett a fő célkártya, a fel-felmerülő krízisek mind az élmény történetiségét mélyítik el, így a játék gyakorlatilag tökéletesen modellezi le egy kiváló zombis film narratíváját. Noha a megjegyzendő szabályok száma sok, ezek mindegyike logikus, a felépített világ szabályrendszeréből következő (zajszűrők felhelyezése, veszélykocka, sebek, fertőzések, harcok, haszontalan túlélők, élelem).
Negatívumot nem is igazán tudnék megemlíteni, az egyetlen bosszantó dolog az a meglehetősen magas szerencsefaktor (keresésnél, gyalog közlekedésnél, krízis felfedésénél), ám mivel kifejezetten igénylik a kooperatív, történetmesélős játékok ezt a fajta elemet, így ez sem a játékkal kapcsolatban megfogalmazott negatívum, egyszerűen csak bosszantó tud lenni, ha rögtön az első gyaloglásod alkalmával zombiharapásba ütközöl :D
Ketten és négyen játszottuk eddig, izgalmas volt mindkét esetben, de azért inkább azt javasolnám, hogy ha tehetitek, többen és nehezebb (de legalább hosszabb) fő céllal, úgy lehet igazán elmerülni benne.
Izgalom

Mate | 2019. április 17.

Talán a kooperatív játékok legjobbja, pont azért mert nem mindeki akarja, hogy győzzetek. Nincs túlzottan jelen az Alfa játékos probléma, de azért itt is kell ezzel számolni.
Felnyitod a dobozt és beszippant, mint Jumanji

BenBen | 2019. április 8.

A barátaimat idézve: "Új kedvencre találtam!", "Ahogy elkezdted mesélni a játékszabályt, úgy jöttem rá, milyen hatalmas a világa és mennyire összetett.", "Ez jobban tetszett, mint a Pandemic!". Tudni illik, hogy kooperatív játék kedvelők vagyunk és sokáig az alapnak számító Pandemic járt nálunk az élen. Jó volt látni, hogy egy újonnan behozott játék így felülmúlta a közösen szerzett eddigi élményeket. A játékban minden karakternek megvan a maga képessége és története, így élvezet őket menedzselni. Passzív játékosoknak is van felelőssége különböző válaszút kártyák figyelésével, melyek még izgalmasabbá, interaktívabbá és egyedibbé teszik a játékélményt. Ha már egyediségről beszélünk, rengeteg küldetés közül lehet választani, hogy saját képességeinkhez és érdeklődésünkhöz mérten játszunk. Ami engem egyedül zavar, az a kipakolási és bepakolási idő, mert szeretek mindent visszatenni szortírozva, a maga helyére. De a játékélmény ezt messzemenőleg elfeledteti. Ajánlom bármely baráti körbe, akik szeretik a borzongást és nem bánják, ha közrejátszik némileg a szerencse.
Imádjuk

Brigitta | 2019. április 1.

Karácsonyra leptük meg magunkat vele, miután kipróbáltuk ketten a társasjátékok ünnepén. Akkor persze kb. három kör alatt leesett a morál 0-ra, mert valamit rosszul játszottunk (szabályolvasás nem volt, a játékmester segített, de azért elég sok a szabály ahhoz, hogy hirtelen mindent megjegyezzünk :D). Nagyon ajánlom, az egyik kedvenc játékunk! Hangulatként youtubon szoktunk hozzá "zenét" hallgatni. Ketten és öten is próbáltuk már, nagyon izgalmas mindenhogy. Először kicsit soknak tűnik a szabály, de egy kör után bele lehet jönni.
(Nem annyira) Coop

Zoli | 2019. március 22.

Tetszik a játék. Nem az egyszerű írtsuk a zombikat típusú, hanem a ténylegesen stratégiát igénylő zombiinváziós társas. Néha nem is olyan egyszerű eldönteni, hogy a csoportcél érdekében maradnia kell-e a tagoknak vagy jobb, ha megszabadulunk tőlük.
...ahová csak lépek Zombi terem

Messier | 2019. február 7.

Érdekes játékmechanizmusa van. Egyrészt a körök elején felolvasandó kártyák gyermekkorom "Kaland, játék, kockázat" élményét varázsolja vissza, másrészről a kör végi követelmény közös végrehajtása tartja fent az izgalmat. Kimondottan akkor, ha közénk cseppent egy áruló is....Miután próbáltam több zombis játékot is, - köztük a nagy klasszikus Zombicide-ot - egyedül ez van még meg mindig, a többi már elkelt. Pont azért, mert a kockadobálás mellett, taktikázni is kell . Mi magunk dönthetjük el, hogy hol mennyit kockáztatva mennyire vonjuk magunkra a zombik figyelmét. A több mint 30 számozott játékos karakter különböző képességekkel van felruházva és ez dönt arról is, hogy hol helyezkedsz el a hierarchiában. A játék félig kooperatív, hiszen van egy közös cél - a zombik túlélése. Emellett azonban mindenkinek van egy saját célja is, amit teljesíteni kell és ez ütközhet a közössel. És akkor még nem beszéltünk arról, ha közénk kerül egy áruló, aki a játék végéig próbál inkognitóban maradni, fenntartva a látszatot, hogy velünk van. Szóval számomra ez nem csak kockadobálós játékélményt adott, hanem egy igazi zombi party-s hangulatot is!
Zombik mindenhol

Trezden | 2019. január 30.

Teli a doboz! -ez talán amit az ember elsőre tapasztal. Jó minőségű elemek, számtalan zombi és túlélő, nagyon nagy újrajátszhatósági faktor!
Nagyon jó kooperatív társas ( vagy mégse...), megdolgoztatja a kerekeket bőven!
Csak ne koponyát

Mike | 2019. január 25.

Nagyon jó, de nem rövid idejű játék. Van benne egyfelől (bal)szerencse, amikor 1 dobás következtében kapásból meghal az ember, de ezt leszámítva, egy nagyon jó taktikai játék. Fontos a csapatküldetés, de az egyéni teszi még izgalmasabbá, főleg akkor,ha árulóval van játszva. Az egy nagyon nagy csavart ad, amikor nem lehet tudni, hogy van-e, és ha van, akkor mikor, és hogyan tesz keresztbe.
Emellett a legjobb a játékban a kis történetes kártyák, amik külön háttérsztorit raknak a játékba, melyeknek a hangulata 5*. Mindenkinek ajánlom

Only registered users can write reviews. Please, log in or register

A játékszabály letöltéséhez be kell jelentkezned vagy regisztrálnod!