T.I.M.E Stories (Time Stories)

Én szerettem, bár több kiegészítő elég nehéz, vagy már-már lehetetlen, de alapvetően élvezhető játék tele felfedezéssel és mini rpg elemekkel.

Az időutazás és az, hogy szerteágazóan barangolhatunk a múltban egy titok nyomában, önmagában izgalmas. Nagyon vártam, hogy megjelenjen és kipróbálhassuk. Az alapjáték kalandja egy diliházban játszódik, ahol bizarr karakterek bőrébe bújhatunk és a cselekmény a legvadabb sci-fi felé halad... szóval minden adott, hogy a történet beszippantson. Ez azonban nem történik meg a kockadobálós véletlenre alapozó mechanizmus miatt. Információt és bármilyen később szükséges eszközt is kizárólag kockadobáló küzdelemmel szerezhetünk meg, ami totálisan érdektelen.
A célunk ugyanis egy történet felfejtése lenne, de közben elég kevés cselekvési lehetőségünk van játékosként. Próbáljuk a kuszaságban követni, hogy milyen nyomok és tárgyak mire jók, aztán kifutunk az időből, elveszítjük a tárgyainkatat, újra visszamegyünk, megpróbálunk visszaemlékezni, mit honnan szereztünk meg mindabból, ami fontos a továbbjutáshoz. (Mi mondjuk megszerzéskor felírtuk). Az egész nem több, mint a szálak felgöngyölítése, csak sokkal lassabb, mintha könyvben olvasnád vagy filmen néznéd. miközben a részvételed semmivel sem több.

Az, hogy a kockadobás kétpólusú eredménye, vagyis a véletlen dönt helyettünk mindenben, a legszánalmasabb játékmechanizmus. És minden, még egy információszerzés is "harc" eredménye: választ kapunk, ha győzünk, azaz jót dobunk, és nem, ha rosszat. Akkor sérülést szerzünk. Hol van ebben a mi részvételünk?

A jövő ügynökeiként afféle nyomozók lennénk, de játékosként csak arról dönthetünk, hogy melyik helyszínen döntsön helyettünk a kocka.
Hiába nagyon erős a felfedezendő mese, a hozzájutás módja dög unalmas. Az alapjátékot később, az eladás előtt fejeztem csak be, egyedül. Akkor derült ki számomra, hogy még a vad fantasztikumba rohanó történet vége is kiábrándító, mert nincs igazából se füle se farka. Szinte bármelyik szereplővel behelyettesíthető lenne a negatív hős, nincs jelentősége, kit találunk a végén.
A játék legjobb eleme, csak, hogy jót is mondjak, az, ahogyan az alap térképünkre egy-egy lap megszerzésével addig rejtett átjárók és helyszínek kerülnek fel. Ebben tényleg megjelenik a titok utáni nyomozás motívuma, de ez csekély pozitívum.
A végére még előkerül egy logikai feladvány is, amivel hozzájuthatunk az utolsó fontos kulcshoz, hogy bejussunk a legutolsó helyszínre, a feladványban azonban konkrétan nincs logika.
Sokkal több döntési lehetőséget várnék egy történetvezérelt, kooperatív játéktól. Ha nem a játékos döntésein múlik a siker és a bukás, az nagyon eltávolító.
Pedig zseniális az alapötlet, szép a letisztult dizájn is.
Kár, hogy egy ennyire elhibázott játékmechanizmusra épül.

Sci-fi, misztikum, kockacsörgés és mindez egy dobozban...

Nekem nagyon átjött a játék, igaz nem mindenkinek való. A sztorik (kiegészítőkkel együtt) nagyon megosztók lehetnek. A játékmenet elképesztő és nagyon nem mindegy, hogy milyen emberekkel ülsz le játszani. Érdekes a játék dizájn, a fa elemeket elsőre én se tudtam értelmezni, de könnyen meg lehet szokni, szerintem azért is ilyen, hogy mindenki a történetre fókuszáljon.
A játék alapötlete, hogy a tudatunkat utaztatjuk az időben nagyon érdekessé teszi a játékmenetet. Alapvetően nem lehet elbukni, mert akkor visszaküldik a tudatokat az időben és újra neki lehet ugrani a történet felgöngyölítésének és itt jön be a csavar, hogy mint időutazók, emlékszünk az előző körökre, így már célirányosan haladhatunk. A játék az időlimittel irányítja, ösztönzi a játékost, hogy keresse a rövidítéseket, fókuszáljon a legszükségesebb dolgokra, de ez szerintem egyáltalán nem rombolja a játékélményt. Valamint nagyon fontos az információ megosztás, mivel a játék azt mondja, hogy - bizonyos esetek kivételével - ne olvasd fel a kártyát, hanem az azon olvasottakat (látottakat) saját szavaiddal mond el. Így, vagy időt áldozunk és mi is megnézzük az adott kártyát, vagy a játékostársunkra hagyatkozunk. Nekünk az alapjátékot 3. alkalommal (nem futásra, abból minden alkalommal sok volt) sikerült csak végig vinni, mivel minden alkalommal ugyan ahhoz a játékosunkhoz keveredett egy kulcsfontosságú információ, ami fölött minden alkalommal elsiklott. Az ilyen dolgok kicsit frusztrálók tudnak lenni, de ezek is a játékmenet részei.
Mellesleg akik azt állítják, hogy elsőre az első futásban sikerült végigvinniük a játékot azok, vagy hazudnak, vagy csaltak.

Reménykedek, hogy a többi kiegészítő és a kék sorozat is megjelenik magyarul.

Kevés az idő!

Mi azt tapasztaltuk ezzel a játékkal, négyen játszva, hogy az a mennyiségű idő, ami kezdésnek meg van adva, nem elegendő a küldetéshez, és legaláb egyszer, tuti, hogy elbukunk az időhiány miatt. Nem lehet bejárni a küldetéseket az első futás alatt. Ezt mindeggyik kiegészítőnél is így volt amit eddig próbáltunk.(A Prófécia a Sárkányokról, és a Marcy-ügy.)
Úgyhogy mi mindig "csalunk", és max időröl indulunk, mert különben instant kudarcal ülnénk neki a játéknak, és eddig akárhány ismerősömmel beszéltem, akik szintén játszotta a játékkal, mindenki panaszkodott erre. Van, aki ezért mem is veszi meg az angol nyelvű kiegészítőket. Pedíg a sztorik, és maga a játékélmény szerintem megérdemli, hogy játszák, de mi is csak ilyen áron tudjuk jókedvvel elővenni, hogy könnyítünk az időkereten.

Ha olyan, mintha egy könyvben lennénk, akkor inkább vegyünk elő egy könyvet és azt olvassuk

Az időutazás és az, hogy szerteágazóan barangolhatunk egy titok nyomában a múltban, elképesztően izgalmas. Az alapjáték kalandja egy diliházból indul és a cselekmény a legvadabb sci-fi irányában halad, mégis hatalmas csalódás a kockadobálós véletlenre alapozó mechanizmusa miatt. Információt vagy bármilyen később szükséges eszközt csak kockadobálós küzdelemmel szerezhetünk meg, ami totálisan érdektelen. Hiszen a célunk egy történet felfejtése, ami szintén nem a mi hatalmas agymunkánkat igénylő feladat. Inkább csupán a szálak felgöngyölítése, ami sokkal lassabb, mint egy könyv olvasásakor vagy a moziban egy film esetében.

Annyira sajnos nem jön át az élmény, hogy egy kitalált világban barangolhatunk szabadon, pedig ez az igazi lényege egy ilyen játéknak, miközben a történet létrehozásán vagy megismerésén fáradozunk. Csakhogy a történet összerakásához itt a véletlen nagyfokú szerepe társul, és elég szánalmas, hogy egy sima kommunikáció is egy kockadobáson alapuló "harc" eredménye csak, amiben vagy győzünk, ha jót dobunk, vagy sérülést szerünk, ha rosszat. Hol van ebben bármilyen játéklehetőség?!
Alig van valódi dolgunk azon túl, hogy lassan majd összeáll a történet. Hiába erős maga a felfedezendő mese, ha a hozzájutás módja dög unalmas.

Nekünk ez volt az első kifejezetten "story telling" típusú játékunk, és valószínűleg sokkal több aktív agymunkát vártunk egy ilyen típusú társastól.
Ennyi szerencsefaktorral pedig egyáltalán nem jött be. (A hasonló játékok közül korábban a Robinson Crusoe-val kapcsolatban realizáltam ehhez hasonló szerencsefaktort, ami le is beszélt róla, hogy kipróbáljam, de ebbe a játéktípusba tartozik még a Szellemek szigete is. vagy a "7.Kontinens", utóbbi állítólag mellőzi a kockadobást és vele a szerencse faktort).

Hosszú várakozás után

Nagyon sokáig halogattuk a játék beszerzését. Én azonnal beleszerettem amint egy rendezvényen láttam kibontva, egyszerűen odavonzott az asztalhoz már a látvány. Aztán belekérdeztem a mechanikába. Nem csalódtam. Nekem mint sci-fi rajongónak és főleg időutazás rajongónak azonnal szívszerelmem lett. A férjemet nehezen győztem meg, főleg az úgymond "egyszerhasználatossága" miatt. Miután megszereztük még sokáig várattuk. Kerestük a megfelelő alkalmat, mert egyben szerettük volna lejátszani. DE megérte! Hatalmas élmény volt. Szerencsére megtudtuk oldani, hogy az 1 év körüli kisfiunk mellett egy teljes napot rászánjunk tanulással együtt. Hosszas küzdelem, hatalmas és szórakoztató csapdák és mérhetetlen izgalom. Igazi agymunkavolt a végére. Igénybe vette a logikai képességeinket, memóriánkat, a vizuális és olvasott szöveg értelemező képességeinket. Most már a férjem is várja a következő epizódokat.

kooperatív időutazás

Sztorivezérelt játékmenet, jó csavarokkal, megoldandó rejtélyekkel, viszont arra mindenki készüljön fel, hogy egy sztori csak 1x hat az újdonság erejével. Az újrajátszhatóság konvergál a nullához. Cserébe viszont az az egy élmény nagy élmény! :)

Nem nekünk való játék

Karácsonyra vettem, ma bontottuk ki. A majdnem 13 éves fiam nagyon szerette volna, utánanézett, igen, valóban ezt szeretné. Kaland-játék könyveket nagyon szeretjük. Én is megnéztem a leírást, értékeléseket így gondoltam, hogy nagyon jó ajándék lesz, akár kedvenc is, az értékelések mind pozitívak voltak. Hatalmas volt az öröm, nyomogatta az alkatrészeket, ragasztgatott, elég hosszas volt az előkészület, tanulmányozta a szabályokat és a lelkesedése az egész családot bevonzotta (10 éves a kisebbik fiunk). Elolvastuk a sztorit, már az időutazás egy tébolydában is furcsa volt nekem. Utána válasszunk karaktert. És itt be is fejeztük a játékot és hosszú időre eltesszük. Ezek a karakterek egy itt 10-99 éveseknek ajánlott játékban és ez a helyszín? (A dobozon néztem, ott már 12+-os) Néhány karakter és tulajdonságai: Az egyik csaj erotomán, van egy kannibál kiscsaj és egy pánikrohamos, egy kokainfüggő pasi és a többiek is hasonlóak. Nagyon szép és igényes a játék a tébolyult szereplők is elég érzékletesek, a kannibált a kisebbik fiunk el is akarta tépni, olyan szörnyű. Nagyot csalódtam, azt gondoltam, nagyot társasozunk majd együtt ezzel a játékkal és a szünet többi részében. Főleg, hogy nagy örömmel nyitotta ki és vártuk nagyon. Biztos jó játék, de nem nekünk még (én szerintem nem is fogok belenőni később sem, nem szeretem a horroros dolgokat).

Utazzunk az időben

Az időutazás mindig érdekes és izgalmas dolog volt, amit a játék is nagyon jól meglovagol. Tetszik a minimalista design, ami az alapokat adja (doboz, tábla, bábuk), viszont a kártyák szépen kidolgozottak, a történetek izgalmasak, jól felépítettek. Az árral van egy kis bajom, mert ezért a pénzért csak egy történet van alapból a dobozban egy játéktábla, néhány token, kockák és pár fabábu (fahenger) mellett. A tábla tulajdonképpen egy "game mat", a fahengerek (jelölők) meg azért csak fahengerek, mert minden történetben más-más karakterek szerepelnek akik közül ki kell választani, hogy kit személyesítünk meg. Itt ugyanis nem a karaktereket küldik el az időben, hanem csak a tudatukat akik az épp ott levő őslakosok bőrébe bújnak, így a tulajdonságaikat is öröklik. Amellett, hogy nekem tetszik ez a fehér alapú letisztul minimal design, el tudtam volna képzelni azért műanyag figurákat is minden karakterhez, ami azért a jobb játékélményt, átélést biztosította volna. A játék nekem egy kicsit a régi Kaland-Játék-Kockázat könyvekre hasonlít továbbfejlesztve kártyákkal. Több Legacy típusú játékkal ellentétben itt nem sérül semmi a játék alatt, többször végig is játszható. Ha mondjuk félévente elővesszük, akkor biztosan tud újat mutatni, és tapasztaltabban ugorhatunk bele a kalandokba, illetve folyamatosan jelennek meg hozzá kiegészítők, persze azok is jó áron. Az ár miatt majdnem csak 4*-ot adtam a játéknak, de végül maradt az 5*. Aki szereti az időutazós történeteket, mesélős kooperatív játékokat, esetleg a régi KJK könyvek is a kedvencei voltak, annak mindenképp ajánlom a játékot, nem fog benne csalódni.

Kedvenc!

Elég sok játékom van, de nekem ez a játék lett a favoritom, alig várom a további kiegészítőket!
Ugyanakkor tapasztalatból mondom, hogy nem mindenkinek jön be. Ez nem egy party játék vagy egy gyors, pörgős játék. Lassú, kooperatív, megfontolásokat igényló, de naaaagyon izgalmas és szövevényes játék.

Megérte

Nagyon megtetszett nekünk. A régi hidden object élményt hozta vissza. Elég frusztráló érzés mikor nagynehezen megtalálsz egy tárgyat ami egy másik használatához kell és mire visszavinnéd oda addigra lejár az időd és kezdheted újra, de ettől valahogy még érdekesebb lesz az egész. Nem érdemes csak úgy nyomni 1 partit hogy majd 2 hét múlva folytatom, mert bár lehet menteni benne, de hogy melyik tárgyat hol találtuk, meg ilyenekre nem fogtok feltétlenül emlékezni és rengeteg értékes ie elmegy mire újra meglesznek. Ezért célszerűbb szerintem úgy elővenni, ha van pár olyan nap egymástól nem túl messze, amikor rá tudtok szánni 1-2 órát és akkor végigvinni. Bár 2 fővel is lehet játszani (és így is jó) , de pont a kommunikáció és a többen többmindenre emlékszünk dolog eltűnik belöle, ezért 3-4-en az igazi.