A Storekeeper taktikai játék, amelyben raktárosként kell helytállnunk: a targoncánkkal a folyamatosan érkező különféle árukat a megfelelő helyekre kell pakolnunk. A raktárba kerülő áruknak két nagy fajtája van, azon belül pedig négy csoportja. Az árukat úgy érdemes elhelyezni a raktárban, hogy azok lehetőleg azonos fajtába, de legalább azonos csoportba tartozók közvetlen közelébe kerüljenek, mert ettől függően juthatunk pontokhoz.
GK: Mi indított el ezen az úton, hogy társasjátékot fejlessz?
TM: Talán maga a társasjátékokkal való találkozás indított el ezen az úton. 2013-ban ismerkedtem meg azokkal a játékokkal, amelyek nem olyanok, mint a jelen korunk legismertebb játékai, mint például a Monopoly. Amikor megismerkedtem ezekkel az újfajta játékokkal, kezdtem el gondolkodni azon, hogy milyen jó lenne, ha egy saját társasjáték fejlesztésével el tudnék indulni. Ez a fejlesztés szó elég különleges szó. Azt gondolom, helyén kell kezelni ezeket a díjakat. Ez egy nagyon jó lehetőség, aminek örülni kell, és én is örülök, hogy be tudom mutatni, otthon miken gondolkodom, de nyilván ennek megvan a megfelelő helye. Valószínűleg nem leszek társasjáték-fejlesztő, de köszönöm a lehetőséget.
GK: Mit gondolsz, mi volt az a nyerő faktor, amitől a játékod díjazott lett?
TM: Én arra gondoltam, hogy az lehetett benne tetszetős és megnyerő, – bár van erre már példa, biztosan mások is ismernek ilyen jellegű játékokat, amelyek úgymond a dobozban kerülnek lejátszásra – hogy egy raktárhelységben játszódik, a raktárhelységnek a játék doboza ad helyet. Azt gondolom, hogy ez eleve egy olyan vizuális megjelenés, ami elsőre megmozgatja az embert, érdekessé teheti a játékot. És szerintem maga a játék menete is egyszerű, de különleges – legalábbis én így gondoltam, ezért is küldtem be.
GK: Tervezel még társasjátékokat fejleszteni?
TM: Hát, nagyon örülnék neki, ha tudnék ezzel foglalkozni, de sajnos be kell látnom, hogy nincs rá se idő, se térbeli lehetőségem. Persze vannak más ötleteim is, amivel többet-kevesebbet foglalkoztam már, bár az utóbbi időben sajnos nincs a játékfejlesztésre fordítható időm. Viszont kevésnek gondolom, hogy az ember az autóban vagy néhány perces lehetőségei alatt gondolkozik rajta.
GK: Honnan jött az ötlet a Storekeeper-hez, a témához vagy a mechanizmushoz?
TM: Általában úgy működik nálam, hogy egy hirtelen ötlet hatására, valamilyen élethelyzetben vagy élmény hatására elkezdek gondolkodni. Nem szeretnék olyan egyszerű választ adni, hogy sétáltam a hipermarketben és láttam, vannak az élelmiszerek és az egyéb termékek, így van két csoport – de körülbelül így történhetett. Az alap elképzelés az volt, hogy konténereket kelljen pakolnom, amiben különböző áruk vannak. Mondjuk teherszállító hajók, és azoknak a megtöltése illetve a hajókról való lepakolás – és az áruk csoportosítása. És aztán körvonalazódott, hogy mi az, ami megvalósítható ebben a gondolatmenetben, és mi nem – például a konténerek egymásra pakolását nem tudtam megoldani játékkörnyezetben, ezért továbbgondoltam, hogyan lehetne átalakítani, hogy az játszható legyen, de ne rugaszkodjon el nagyon a valóságtól.
GK: Mit üzensz a többi játéktervezőnek, játékszerzőknek, amatőröknek?
TM: Ez egy nehéz kérdés. Azzal, hogy díjazott lettem ebben a pályázatban, ez a díjazás egy bizonyosfajta lökést ad, és gondolom másnak is lökést adott volna az esetleges további terveihez. De én úgy érzem, hogy ez a játék nem feltétlenül emelkedik ki olyan nagy mértékben a többi fejlesztő játéka közül. 44 pályamű érkezett be, és ez nagyon jó dolog, örülök neki, hogy vannak ilyen lehetőségek, akár a társasjáték-fejlesztői napok alkalmára, akár erre a másodszorra megrendezett fejlesztői versenyre. Sok sikert kívánok nekik a további elképzeléseikhez, ne adják fel, éljenek ezekkel a lehetőségekkel – én is biztos fogok még élni vele!
