Kezdjük is talán a legkisebbeknek szóló ügyességi játékokkal. Ezen a pályán az állatkáké a főszerep. A Keekeeben egy majmot kell megpakolni kedvenc gyümölcseivel úgy, hogy szerencsétlen fel ne boruljon azok súlya alatt. Márpedig erre abszolút van esély, Keekee ugyanis egy hintaló stabilitásával áll az asztalon. A Zimboos!-ban pedig egy cirkusz porondján találkozunk állatokkal – főleg elefántokkal, akikből tornyot kell építeniük a gyerekeknek. Egyszerű ügyességi játék ez, mely hároméves kortól tanítja a számokat és a színeket,és játékosan fejleszti az apróságok ügyességét.
Az ügyességi játékok sora persze nem ér véget a legkisebbeknél, a 6–8 éves korosztálynál azonban már megjelenik a taktika és helyenként a – valljuk be, időnként jóleső – kiszúrás is. A Go Cuckoo-ban, maradva a tavasznál, egy kakukknak kell fészket építenünk, méghozzá közösen. Az építéshez a fészek tövéből húzunk ki a marokkó pálcáihoz hasonlókat, és az épülő fészekbe dugjuk vissza őket anélkül, hogy a már benne lévő tojásokat levernénk. Kakukkfészek… Olyan lesz, amilyen, az igaz, de minél olyanabb lesz, annál nehezebben tudjuk felrakni rá a tojásokat, viszont ha túl jól sikerülne, azzal az ellenfeleink dolgát könnyítjük meg. A Rhino Heróban egy hős rinocérosz indul bűnt üldözni, tetőkről kémlelni a várost, mi pedig toronyházat építünk alatta – kártyákból. A trükk itt egyrészt abból áll, hogy a falak elhelyezését megszabhatjuk a következő játékos számára, emellett rendelkezünk olyan kártyákkal, amelyekkel megfordíthatjuk a kört, húzathatunk a következő játékossal vagy meghosszabbíthatjuk a saját körünket.
A fagyiszezon kezdetére is készülünk: a Go Go Gelato!-takár a Dr. Euréka testvérkéjének is tekinthetünk. Egy fagylaltkészítési – vagy még inkább -tálalási játék. Színes fagyigombócokat kell megfelelő színű tölcsérekbe raknunk, és ezeket egymásra vagy egymás melléhelyezni úgy, hogy közben nem érünk a fagyihoz, csak a tölcsérekhez. Mindezt persze a lehető leggyorsabban!
Az ügyességi játékok mellett természetesen megjelennek a memóriajátékok legújabb inkarnációi is. Ilyen például a Crocofant, amelyben hat állat bújik hatféle bőrbe (vagy bundába), és a dobókocka mondja meg, hogy épp bundát vagy állatfajt kell keresni. Így megesik – és pontot is ér –, hogy krokodilt kerestünk, de épp zsiráfgúnyát visel. Vagy a Kokonana, ahol a memóriánkat használva kell a folyó egyik partjáról a másikra átjutni, megszerzendő az ott rejlő kincseket. A Lumina pedig még tovább megy ezen a vonalon. Ebben egy egész szigetet járhatunk be szentjánosbogarak után kutatva. A játékosok a szigettábla köré helyezett, lefordított lapkák felforgatásával tudnak mozogni – már ha emlékeznek, hogy mi merre volt.
A felnőtteknek klasszikus kártyajátékok korszerűsített laza vagy elegáns változatait ajánljuk. A Blindes Huhn Extreme (vagyis Vak Tyúk Extrém) egy klasszikus ütésvivős kártyajáték, azzal az extrával, hogy a játékosok menet közben csak a legyezőjük két legszélső lapjából választhatnak, hogy mit játszanak ki. Azt pedig csak a leosztás legelején rendezhetik… Meg persze bónusz disznók és büntető vak tyúkok is vannak benne. A Clubsban a francia kártya színeivel találkozunk, de figurák nélkül, és minden színben 15 lappal. A lejátszás hasonló a Tichuhoz (figurák nélkül), csakhogy: pontot csak a treffek (clubs) érnek, és a pontértékük teljesen független attól, hogy az adott lap mennyire magas.
Izgalmas kártyajáték még a Pungi és a Maharaja. Előbbiben kígyókat veszünk el egy közös piacról. Mindenki kap, csak a sorrend kérdéses. Ezt képpel lefelé kijátszott lapokkal határozzák meg a játékosok. A lapok hátulján azonban látszik a lap típusa, így a soron következőnek mindig lesz egy kis plusz információja. A Maharaja pedig egy szettgyűjtős (setcollection) játék trükkös piacmechanikával. A játékosok a saját körükben vagy vásárolnak, vagy pénzt vesznek el a piacról. Minél korábban vásárol valaki, annál drágábbak a holmik, jobban fogy a pénze, viszont ha pénzt vesz el, azzal olcsóbbá teszi az árukat a többiek számára.
