Sokunknak volt meghatározó gyerekkori élmény Alice meséje, a furcsa és bolondos világ, amelybe a fehér nyuszit (véletlenül, mondta Neo) követve jut, és ahol együtt teázik Április bolondjával, a Kalapossal, és amelyben a kártyalapok a királyi udvar szereplőjeiként kelnek életre.
De még ha nem is volt a kedvencünk a történet, a történet alapján készült Tea 2 főre akkor is magával fog ragadni – és még csak apróra sem kell zsugorodni hozzá! Az álomvilág furcsaságai kedves és bohó formában köszönnek vissza ebben a társasjátékban, és vidám díszletet vonnak a könnyed párbaj köré!
Nem ijedek meg tőletek, hiszen ti mind csak kártyalapok vagytok!
A játék lapjain sorra köszönnek vissza a király, a királynő, a szív felső – de nem csak ők kerültek kártyára: a mormota, Vigyor kandúr és a fehér nyuszi is. Ahogy fentebb már írtam, a történet ismerőinek adhat némi pluszt, aki viszont nem ismeri, ne aggódjon, attól a játék még ugyanolyan élvezetes. (Kicsit úgy, mint A kis herceg – Az én kis bolygóm című játékban.)
Mert hogyan is zajlik a Tea 2 főre? Egy-egy ugyanolyan erejű lapokat tartalmazó paklival indítunk, és jó pakliépítős játékhoz híven új lapokat fogunk a segítségükkel vásárolni. Hogy ki vásárolhat, az attól függ, hogy a megkevert húzópakli tetejéről felcsapott lapja kinek volt erősebb. Ráadásul a lehetséges vásárlás értéke is attól függ, mekkora a két lap közötti különbség… amit, ha nem elég nagy az ízlésünknek, kipótolhatunk piteszeletekkel.
A vásárolt lap a kijátszottal együtt a dobópakliba kerül – azt pedig a húzópakli kifogyása után megkeverjük új húzópaklinak. De ilyenkor csatlakozik hozzá még egy lap: a fehér nyuszié, amely csak egyes erejű, de két csillag díszeleg rajta – márpedig ezt a játék csillagra megy, nem babra.
Üssétek le a fejét - őrjöngött a Királynő (avagy hogyan égessünk lapot)
De attól, hogy egy kártya a kezünkben (paklinkban) van, még nem jutunk a csillagokhoz. Először – szakszóval élve – el kell égessük a lapot. Vagyis, alízosan: a királynő parancsára ki kell végezzük! A játék poénja viszont az, hogy nem csak a saját paklinkból tudunk égetni: a királynő szavára a megvásárolható lapok közül választhatunk egy áldozatot, a hóhér felcsapásakor viszont az ellenfél húzópaklijának felső lapját (hacsak ott nem a királynő rejtőzik – ő egyszerűen csak a dobópaklira kerül). Illetve égethetünk a zsebórával is.
Ugyanis az a játékos, aki vásárolni jogosult, utána dönthet róla, hogy az Alice- ill. a hernyó-kártyával gyűjtött homokórái elköltésével forgat-e egyet a nyuszi zsebóráján – ezzel új akciólehetőséghez jutva. Többek között az égetéshez. Vagy további pontokat lehet vele gyűjteni.
Unom a számokat - mondta a Hercegnő (avagy mivel lehet még pontot szerezni)
És mással is. A táblán ötféle kártya paklija hever, amit megvásárolhatunk, és ha egy eladósorban lévő pakli elfogyott, a fölötte lévő pontszerzési lehetőség is aktívvá válik. Hogy mik ezek a lehetőségek? Mondjuk minden megmaradt pitéért vagy homokóráért kaphatunk pontot, vagy azért, ha nekünk van több vásárolt lapunk, vagy mi égettük a legtöbbet… De ne féljünk, hogy a játék kiismerhetővé válik: ezek a pontozólapkák ugyanis kétoldalasak, és minden játék előkészítésekor véletlenszerűen kerülnek a táblára.
Igazán furcsát álmodtál. De most szaladj be uzsonnázni.
Nagyon hangulatos, és nagyon pörgős játék a Tea 2 főre. És van pár extra azoknak, akik nem rajonganak a szerencsefaktorért (hiszen a pakliépítő játékok sajátossága az, hogy nem tudni, milyen kártya fog következőnek felbukkanni).
Az egyik a flamingó. A flamingót birtokló játékos a játék elején – esélyegyenlítés gyanánt – kevesebb pitét kap, cserébe viszont döntetlen kártyapárbaj esetén ő kerül ki győztesnek. És a flamingó nincs bebetonozva, a (amúgy nagy értékű) király kijátszása esetén dönthetünk úgy, hogy elvesszük azt a másik játékostól.
Mert ez a másik lehetőségünk, ha mi nyerjük a párbajt: dönthetünk úgy, hogy nem kártyát veszünk, hanem használjuk a kártya karakterének különleges tulajdonságát. Homokórát vehetünk el a közös készletből, piteszeleteket, forgathatunk a zsebórán, és így tovább.
És van még egy kis fricska a játékban: a közös készlet. Ha az kifogyna, de a játékos még jogosult további tokenekre, azokat bizony az ellenfele készletéből kapja meg. És a tokenek készlete nem túlságosan nagy, hehe.
Vagyis így néz ki a játék: a várakozástól feszülten felcsapunk mindketten egy-egy lapot, majd megkönnyebülten/csalódottan vigyorgunk egyet, és a nyertes dönt – vásárol vagy tulajdonságot használ. És hogy utána forgatja-e a zsebóra mutatóját. Mindezt persze úgy, hogy a döntését befolyásolhatja a tokenek készlete. Könnyednek látszó taktikai döntések – amelyek aztán keményen visszaüthetnek (vagy az ellenfélnek oda-), mint a porcelán csészealj.
Bolond, aki állja…
Tibaláj
