Tudjátok, azok, akik zabálják a könyveket, filmeket vagy épp a sorozatokat. Akik még zenében is a történetet keresik, hosszú balladákat és narratív konceptalbumokat hallgatnak. Hogy van-e elég különböző társasjáték a részükre? Még szép!
Félnaposok és egészestések
Emlékszik még valaki az “egész estés rajzfilm” kifejezésre? A kilencvenes években promózták így a film hosszúságú rajzfilmeket, amiket az egeres cég csinált, akkortájt jelentek meg kis hazánkban. Az “egész estés” kifejezés valójában másfél órát takart, de méginkább azt jelentette, hogy az adott rajzfilm mozifilm hosszúságú, egy nagy kerek sztori, ami ugye egy egész estés program.
A T.I.M.E Stories esetében tényleg egy egész estéről van szó, de az a legbiztosabb, ha már délután nekikezdtek. A kerettörténet az, hogy a T.I.M.E ügynökség emberei vagytok, akik egy méregdrága, ám cserébe kifejezetten ügyes kis eljárással képesek időutazni. Kábé. A tudatotokat sugározzák vissza gazdatestekbe, így legalább arcra és tartásra sem lógtok majd ki különösebben a sorból, és ha valamelyik gazdatest esetleg feldobná a kornak és idősíknak megfelelő lábbelit, nos akkor sincs semmi baj, az ügynök egy nagy, fehér kapszulában fekszik, és várja hogy megint visszasugározzák. Na jó, tud azért baj is lenni, hiszen mégiscsak az idővel babráltok, de miért is spoilereznék?
Ha nagyon balul ütnek ki a dolgok, és valami oknál fogva az ügy felgöngyölítése előtt újra mind a bázison találjátok magatokat, van, hogy kaptok második esélyt. Ilyenkor megint visszasugároznak benneteket, és futhattok neki az egésznek elölről, persze felvértezve egy nagy adag tudással a kvázi-jövőre vonatkozóan, így csinálhattok valami egészen mást, mint eredetileg.
Egy ilyen T.I.M.E-sztori olyan, mint egy mozifilm. Csak ebben a mozifilmben a hősöket ti irányítjátok. A döntéseket ti hozzátok meg, a szálakat ti kötitek össze. Megannyi helyszínt bejárhattok és interaktálhattok is azokkal. És mindezt gyönyörű panorámaképeken keresztül, ahol a megjelenő karakterekkel kapcsolatba léphettek, tárgyakat szedhettek össze és ahova vissza is térhettek, vagy ahonnan odébb is állhattok, ha úgy tetszik. A nagy szabadság ellenére azért valahogy mindig szorul a hurok: valami sötét szerveződés egy elmegyógyintézetben, baljós jelek az Antarktiszon, zombiapokalipszis, eretnekség, sötét mágus-összesküvés. Szóval mindig van valami, nem fogtok csak úgy szédelegni a világban. Elvégre mit érne egy film, amiben hőseink csak eszik a szendvicset és valami sitcomot néznek a tévében, miközben amúgy a világban is minden rendben van?
És ha már szóba került az interakció meg a panoráma-képek, kerüljön szóba a Bűnügyi krónikák is. Itt már reálisabb a játékfilm-hossz, de ez persze rajtatok is függ, hiszen a játék lényege az lesz, hogy gondolkodjatok, és fejtsetek meg egy-egy ügyet. A bűntényben érintett helyszíneket meglátogathatjátok, és ott körbe is nézhettek egy virtuális-valóság panorámában. Ehhez persze szükségetek lesz egy okostelefonra. De ha van kéznél VR headset, az is jól jön, úgy a helyszínek méginkább körétek kerülnek majd.
Bűnügyi Krónikák
Ráadásul a telefon segít majd abban, hogy kikérdezzétek a gyanúsítottakat, a szemtanúkat, vagy hogy a szakértőitekkel beszéljetek. Például ha be akartok küldeni egy mintát a laborba. Minden a játékban szereplő kártyán szerepel ugyanis egy QR-kód, amit csak be kell olvasni a telefonnal. Pl. ha meg akarom kérdezni a közös képviselőt a második emeleti lakóról, vagy a törött tükörről, amit a földszinti folyosón találtunk, csak beolvasom a QR-kódját, és máris beszélgetünk, aztán ha kérdezni akarom, csak beolvasom a lakók kártyáján lévő QR-kódot, vagy a tükörét, vagy egy ismeretlen fickóét, akiről nem is tudhat. Bármit bármivel összeköthetünk, de hogy a releváns információkat kiválogassuk, és az alapján egy ügy végére járjunk, az már a mi dolgunk lesz.
Fejezetről fejezetre
Aki úgy érzi, hogy ahol sztori van, ott könyvnek is akadnia kell, az sem jár messze a valóságtól! Ott vannak mindjárt a kalandkönyvjátékok és a képregénykönyv-játék-kaland-játékkönyv… na szóval a KépRegényes Kalandok, vagyis a KRK-k.
A kalandkönyvjátékok – mint amilyen a Plüssmesék vagy az Azután – lényege, hogy a történetet egy nagy kalandkönyvben találjuk. Ez egy jó vaskos füzet-könyv, amit a dobozban lelünk, egyes oldalain sztori és dialógusok, a másik oldalon pedig egy-egy adott pálya, térkép, terep. Balról jobbra haladunk, mint egy sima könyvben, csak jóformán minden lapozás után a játéktér-oldal megtelik miniatűr figurákkal, akiket a játékosok irányítanak. Ők bejárhatják ezt a területet, interakcióba léphetnek bizonyos elemeivel – sőt, kell is, hogy így tegyenek – és nem ritkán megjelennek körülöttük más kis figurák is, a legritkább esetben sem barátságos szándékkal. Így haladunk a történetben fejezetről fejezetre és élünk át újabb kalandokat oldalról oldalra.
Plüssmesék
Az igazat megvallva a KRK-k esetén a “fejezetről fejezetre” csak egyfajta szóvirág, pedig ezek hasonlítanak a legjobban könyvekre. Képregény-könyvekre, hogy egész pontosak legyünk. A lényeg azonban itt is épp az, hogy a hőst a játékos irányítja. Bizony, játékos, így, egyesszámban, ugyanis a KRK-k (egy kivétellel) kifejezetten egyszemélyes játékok. Az ember csak elkezdi olvasni, majd 4-5 oldal után egyszer csak átveszi az irányítást. Mit csináljon a főszereplő? Jobbra, vagy balra forduljon a folyosón? A szobanövény mögé nézzen be, vagy az íróasztal fiókjait vizsgálja át? Fegyvert rántson, vagy lapuljon meg? Mit kérdezzen a gyanúsítottaktól? A történet megannyi elágazáson, különböző fejtörőkön és feladványokon vezet keresztül, gyakran zsákutcába, ahonnan a játékos kénytelen elölről kezdeni a történetet. (Ismerősen hangzik az a mondat, hogy “Kalandod itt véget ért.”?) Persze ilyenkor fordulhat másfele, csinálhat egészen mást, és nem ritkán egy egészen eltérő sztorit tapasztalhat meg.
Korosztály és stílus szerint találkozhatunk gyerekeknek (Hókusz&Pókusz) vagy kiskamaszoknak (Lovagok) szánt KRK-kal, vagy kiskamaszkortól már játszható, de felnőtteknek még testhezálló változattal (Sherlock Holmes: Négy rejtély), sőt, van kifejezetten 18+-os változat is, amiben valamivel több a vér, halál és sötétebb tónusok (Fogságban). És van már csapatban játszható KRK is, a Sherlock Holmes: A Baker Street-i banda.
Feladványfüzérek történetszálakon
Zárásképpen meg kell hogy említsem az Unlock!-sorozatot, főleg ha már szóba kerültek a fejtörők. Az Unlock! ugyanis alapvetően egy szabadulószoba-játék (mint a Szabadulópakli, csak három pakli egy dobozban), de jellegzetessége, hogy egy-egy szabadulós kaland nem pusztán tematika mentén szépen összecsiszolt feladványok sorozata, hanem mindig egy kidolgozott világ jelenik meg előttünk, egész teljes képet kapunk, és gyakran egy sztori is körvonalazódik, mire egy kaland végére érünk. Hasonlóan a fentebb említett történetvezérelt játékokhoz, a játék atmoszférája könnyedén beszippanthatja a játékosokat, ugyanakkor itt a hangsúly mégiscsak a fejtörőkön van. A fenti játékokhoz azért mégiscsak erős rokoni szálak kötik.
Szabadulópakli - Eldorádó legendája
Hogy melyiket érdemes választani? A kérdés csak az, hol a hangsúly? Legyen a történet rövid de monumentális? T.I.M.E Stories. Valódi krimi, amiben nyomozni kell? Bűnügyi krónikák. Magávalragadó világ, amiben elveszhetünk egy időre? Azután, vagy a kisebbeknek Plüssmesék. Szóló-játék? KRK. Fejtörők minden mennyiségben? Unlock!. Mint általában a társasjátékok között, a sztorira éheseknek is könnyedén megtalálhatjuk a nekik való történetvezérelt játék, illetve társasjáték ajándékot.
Woland
