A Qin (kiejtve: Csin) területfoglalós stratégiai játék, amelyben magasztos uralkodókként hajolhatunk Kína térképe fölé, és felváltva tesszük le két egységnyi tartománylapkáinkat. A három őstartomány színe kék, piros és sárga: ezekből kiindulva kell uralmunkat minél nagyobb területre kiterjeszteni.
(Ezek sejthetően azok a területek, amelyekre Csin fejedelemség az úgynevezett „tavasz és ősz” korszak végén szétesett: Han, Vej és Csao.)
Pagodák és események – légy te a Sárga Császár!
A játék célja, hogy elfogyjon a saját pagodakészletünk. Ez játékosszámtól függően 24, 19 vagy 15. Pagodát akkor tehetünk fel a táblára, ha új tartományt alapítunk (minimum 2 egységnyi) vagy azt főtartománnyá emeljük (5 területegység). Amíg nem főtartomány az új terület, a többiek elfoglalhatják, azaz beolvaszthatják a sajátjukba. Ehhez csak az kell, hogy egy ugyanolyan színű tartomány „kinyújtsa csápjait” a másik felé, és területe nagyobb legyen, mint a bekebelezett tartományé.
A játék elején tehát mindenki elindul középről, a három kezdő színből, tartományokat hoz létre és bővíti, míg érinthetetlen főtartománnyá nem válik. Ha egy tartomány elér egy falut, becsatlakoztatja a fejedelemségbe, azaz ide is tehetünk egy pagodát. De csak addig, amíg egy játékos nagyobb területű tartományokkal nem veszi körbe ugyanazt a falut…
(A falvak valószínűleg a történelmi zsung népcsoport fallal körülvett városait szimbolizálják.)
Ahogy telik a tábla, a fejedelmek egyre inkább egymásra figyelnek. Próbálják kitalálni, mi a többi játékos célja, és hogyan lehet keresztbe húzni a számításait: elfoglalni tőle egy falut vagy egy tartományát beolvasztani – és persze megakadályozni, hogy velünk ugyanezt tegye.
És elindul a harc: taktikai húzások, utolsó pillanatban lerakott tartománylapkák – akár a térképen létrehozott „buborékkal” is, csak hogy a falunk, új területünk el legyen szigetelve –, egyszer jobbra, aztán balra nézve, ki kinek vet gáncsot, lyukat hagyva ezzel saját tervei szőttesén, kinek hány pagoda maradt a kezében…Mert amint valaki lerakta utolsó pagodáját, nyert, és elkezdődik CsingSiHuang-ti uralkodása!
Taktika és adok-kapok fél órában
Bár a doboz fedele kedves, méltóságteljes képet sugall, az uralkodó komor arca és ökölbe szorított keze azért mutatja, hogy milyen küzdelmek állnak előttünk. (Na jó, a hadvezér szeme sem áll jól…) Izgalmas húsz-harminc perc áll előttünk, és ha úgy érezzük, hogy a kínai puszták már nem jelentenek kihívást, a tábla kezdő, „Madár” oldaláról váltsatok át a hátoldalra. Az „Oroszlán” tábla már inkább emlékeztet Csin hegyes-völgyes területére, ahol tavak határolják be mozgásterületünket (vagy inkább: növelik a taktikai lehetőségeket).
(És nem véletlen a hasonló csengés: a Kína megnevezést az egységes Csin nevéből eredeztetik.)
Tibaláj
