Kezdetnek az sem rossz, ha mi is a kezünkbe veszünk egyet, csak hogy megérezzük miért olyan nehéz letenni. És ha már ott van, kezdjünk vele valamit, ami túlmutat az okostelefon világán!
Az okostelefonok és tabletek mára mindannyiunk életét alaposan behálózták, lassan egy fogmosást is lehetetlen nélkülük megoldani (lassan), és néha szükségünk van egy kis nyugalomra nélkülük, meg persze az is igaz, hogy zavaró valaki olyannak a társaságában tölteni az időnket, aki le nem teszi egy percre a mobilját, hogy kiemelje belőle a tekintetét, és némileg odafigyeljen azokra, akik körülveszik. Ez persze nem jelenti az, hogy ezeknek az eszközöknek ne lenne számtalan előnye.
Nekünk társasjátékosoknak szívügyünk az élő kommunikáció, a tapintható, fizikailag is létező alkatrészek, mégis el kell ismerni, akad néhány első osztályú társasjáték, amelyek applikáció-vezéreltek, vagyis némi un. “könyvelési” feladatot a játékosok helyett elvégez egy applikáció az okostelefonon/tableten. Aztán erre rájön még néhány kellemes extra, mondjuk háttérzene, vagy virtuális valóság játékelemek. Nem kell megijedni, nem arról van szó, hogy a társasjáték helyét átveszi az okostelefon, távolról sem. Csak fel van benne használva, és az, hogy ebben a tekintetben a társasjátékok is haladnak a korral, nagyon jó kapcsolódási pontnak látszik azokkal, akik számára a haladást és a korszerűséget egyértelműen a digitalizáció jelenti.
A telefon, mint időmérő, extrákkal
Első példának vegyük az Unlock szabadulószobás sorozatot. Működésében ez a játék valamelyest hasonlít a Szabadulópaklihoz, csak egyfelől nem egyesével kapjuk a paklikat, hanem három van egy dobozban, másfelől tagadhatatlanul grandiózusabb. A Szabadulópakliban jellemzően egy kártyát nézünk, és azon látjuk a helyet, ahol épp tartózkodunk, az Unlock!-ban egy-egy helyszín több kártyából épül fel, azokon elrejtve olyan elemeket találhatunk amik újabb kártyákat hoznak a játékba, vagyis tovább bontják ki a helyet, ahol a történet szereplői tartózkodnak. A Szabadulópakli kompaktabb, zsebben elfér és nem kell hozzá más, csak egy darab papír, ceruza meg egy óra, amivel az időt mérjük. És az órát min fogjuk nézni? Nagyon valószínű, hogy a telefonunkon.
Unlock 2 – Rejtélyes kalandok
Az Unlock! ezzel szemben azt mondja: tessék, itt az applikáció, majd ez méri nektek az időt, strigulázza a ballépéseiteket, ezt nem kell papíron vezetni, és ha már ott a telefon hangszórója, hát játszik valami, a történethez illő zenét, hogy ezzel is erősítse a hangulatot. És ami a legnagyobb különbség: a Szabadulópakliban miután megvan a megoldás egy feladványra, megfordítom a lapot. A helyes megoldás a lap túloldalán olvasható, ergo ha tévedtem, nem tudok újra próbálkozni. Az Unlockban minden megoldáshoz tartozik egy számsor (vagyis számokká tudom formálni a megoldásaimat), azt bepötyögöm az appba, és az megmondja, hogy működik-e a dolog, vagy sem. Ha nem, akkor lehet tovább próbálkozni, amíg meg nem oldjuk.
A telefon/tablet az asztal szélére van téve, méri az időt, és gondoskodik a megfelelő hangokról aláfestés gyanánt, mi pedig játszunk, az asztalon lévő kártyák fölött. Ha valamire rájövünk, az okoseszközön leellenőrizzük, majd visszarakjuk az asztal szélére.
Virtuális valóság a társasjátékkal egy asztalon
A Bűnügyi krónikák társasjáték lényege, hogy a játékosok egy valódi nyomozás élményét tapasztalhassák meg. Kikérdezhetnek szemtanúkat és gyanúsítottakat, átkutathatnak helyszíneket, beküldhetnek ezt-azt a laborba, hogy a szakértők megvizsgálhassák. Ezt a játék úgy oldja meg, hogy ha például a gyilkosság egy gyanúsítottjával beszélgetek, és meg akarom őt kérdezni az áldozatról, akkor az áldozat kártyáját – egyetlen kattintással – bescannelem, és ebből az app tudni fogja, hogy a kártyán látható dolog iránt érdeklődöm, és az illető már válaszol is (a választ az okoseszközön olvashatjuk).
Bűnügyi krónikák
Hogy mennyivel jobb ez, mintha egy nagy, vaskos füzetből kéne kikeresgélni a válaszokat? Egyfelől jóval kényelmesebb, gyorsabb, másfelől pedig nem látok opciókat: az az opció, ami eszembe jut. Kérdezhetek bárkiről és bármiről, akik eddig az asztalra kerültek, amely bizonyítékokra eddig nem derült fény, azoknak viszont a létezéséről sem tudok (míg egy füzet oldalon könnyen megeshetne, hogy látom, hogy egy bizonyos valamiről is kérdezhetném, ami egyébként eszembe sem jutna, hogy a világon van. Vagyis applikáció nélkül ez a játék nem igazán tudna működni.
Extra élményt ad továbbá, hogy a helyszíneket virtuális-valóság környezetben kutathatjuk át. Ha elmegyünk a parkolóba, ahol valakit lelőttek, csak felemeljük a telefont a szemünk elé, és forgolódhatunk, a parkolót fogjuk látni magunk körül. Ez pedig valami egészen izgalmas réteget ad a játék élményéhez.
Van, hogy a mesélőt is belegyűrjük a telefonba
Kezdjük egy fogalmi tisztázással: Miféle mesélőt? A társasjátékok rokonműfaja a szerepjáték (RPG), amikor is a játékosok egy-egy karakter bőrébe bújnak, ők hozzák meg a döntéseit, állnak ki mindenféle próbákat, kalandoznak egy elképzelt világban. Hogy hogy fest a világ körülöttük, mi történik a döntéseik következményeként, vagy hogyan viselkednek velük a világot benépesítő nem játékos szereplők, azt a mesélőtől tudják meg. Az ő feladata, hogy úgy írja le a világot folyamatában, mintha egy regényből olvasna fel, csak éppen a cselekmény alakulása nem tőle, hanem a játékosoktól függ.
Ezt a műfajt néhány játéknak sikerült társasjátékká transzformálnia. A legújabb és eddig talán “legszerepjátékosabb” ilyen a Gyűrűk Ura - Utazások Középföldén című társasjáték, melyben Középföldén kalandozhatunk. A doboz tele van műanyag figurákkal, térképelemekkel, kártyákkal és jelzőkkel, de a sztorit a gép meséli, hogy hogyan alakul körülöttünk a folyton változó táj, azt a képernyőről tudjuk meg, ahogy azt is, mit mond nekünk egy nem játékos karakter, vagy milyen szörnyek hogy rendeződnek a táblán. Az itt bemutatott játékok közül ez a legerősebb hibrid. Az okoseszköz a játéktér szerves része, és szinte mindent, amit a táblán csinálunk, fel kell vinnünk az applikációba (nem kell komoly adminisztrációra gondolni egy-egy kattintásról van szó, amit játék közben észre sem vesz az ember). Cserébe az applikáció meséli a sztorit, mozgatja a szörnyeket, építi a pályát. A játék pedig szinte életre kel az asztalon és mi, társasjátékosok még mindig ott vagyunk fölötte, egymásra nézünk, beszélgetünk, kézzel rakosgatjuk a játék elemeket, vagyis: még mindig társasjátékozunk.
Gyűrűk Ura - Utazások Középföldén
Kütyüfüggő gyerekeknek, családtagoknak, rokonoknak, barátoknak érdemes applikációval rendelkező társasjátékot választani karácsonyra, mert azokkal valódi (és nagyon élvezetes) hidat teremthetünk a technika és a valós társasági létezés között. Olyan hidat, amin önszántukból is boldogan átgyalogolhatnak. ;)
Woland
