Webáruházunkban sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk a weboldalhasználatra vonatkozó adataidat, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket te adtál meg számukra vagy az általad használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek.

Egyiküknek mennie kell! - Villamosdilemma közelről

Egyiküknek mennie kell! - Villamosdilemma közelről
A villamosdilemma pofonegyszerű. És nagyjából annyira szívmelengető is, mint egy pofon.

A következőképpen írható le: egy megállíthatatlan villamos száguld a sínen, ami elágazik előtte, balra is, jobbra is állnak a sínen, és lássatok csodát: a fülük botját sem mozdítják. Vagyis valaki meg fog halni. Hogy ki, azt szerencsére körről körre más játékos dönti el. A többiek meg addig őt presszúrálják. Vigyázat, extrém partijátékról lesz szó!

Lenni vagy nem lenni? Nem lenni.

 

Ez nem is kérdés. A kérdés csak az, hogy ki nem lenni. Minden fordulóban a soron következő játékos vezeti a villamost, vagyis ő dönt, melyik sínt választja. Jobbján az egyik csapat, balján a másik. Mindkét csapat arról igyekszik meggyőzni a villamosvezetőt, hogy ne az ő sínükön ácsorgó szerencsétlent oszlassa el rusztikus csimbókokban a peronon. De vegyünk is egy egyszerű, visszafogott példát:

 

Balra a legjobb barátod élete szerelme van épp nagyon rossz helyen, jobbra pedig egy népszerű gyerekkönyv szerzője áll ott, ahol nagyon nem kéne.

 

Jöhetnek az érvek? Túl egyszerű a döntés? Egyébként van, hogy igen könnyű eldönteni, morálisan mi lenne a helyes. Pl. amikor az egyik sínen egy csapat gyerek játszik, de a másikon ott egy működő batmobil a nevedre iratva. A gond csak az, hogy a játék nem arról szól, hogy a soron lévő játékos tudja-e a morálisan helyes választ. Hanem hogy merre rántja a kormányt. Ezért, vagy azért. 

 

De maradjunk csak az eredeti példánál. Szóval a kedves írónő, vagy a legjobb barátod szerelme? Kik szenvedjenek, a rajongók, akik sokan vannak ugyan, de nem az ismerősieid (vagy mégis?), vagy valaki azok közül, akiket a legjobban szeretsz? Na persze, szegény írónőnek nem csak rajongói vannak, hanem minden bizonnyal családja is. Képes lennél nekik szenvedést okozni? De persze családja a legjobb barátodnak is van (akit ez az eset tönkretenne) és nyilván a szerelmének is. Jó, lehet hogy árva. Akkor már meg sem érdemli az életet? Hát bemelegítésnek valami ilyesmire lehet számítani a két csapattól. Vagyis, lehetne, ha a sínen nem állna más.

 

 

Tumultus a síneken

 

Az első két kártyát egy pakli tetejéről húzzuk fel, vagyis a játékosoknak semmi befolyásuk nincs arra, ki kerül eléjük.

Na pont ezért kap mindkét csapat három ártatlan-, három bűnös- és játékosszámtól függően még egy maréknyi módosító kártyát. Mindkét sínre kikerül még egy-egy ártatlan, egy-egy bűnö, és még néhány módosító kártya is játékba kerül, ami egyik másik potenciális áldozat karakterét árnyalja. Pl. kiderül a legjobb barátod szerelméről, hogy egy pszichopata gyilkos. 

Nézzük, mi az állás:

 

Szóval az egyik sínen ott van a legjobb barátod szerelme, akiről időközben kiderült, hogy egy pszichopata gyilkos (módosító kártya), de mellette ott van egy tudós csoport, akik most fedezték fel az öregedés ellenszerét, valamint Kim Jong Un. Csakhogy Kim Jong Un épp jó útra akar térni (ez egy másik módosító kártyán látható, amit a csapat úgy fest, a maga sínére játszott ki). Igaz, a tudós csoport épp most készül elvenni egy kisiskolás uzsonnapénzét.

 

Közben a jobb oldali sínen még mindig ott az írónő és mellette, csak hogy teljes legyen az irodalmi körkép: József Attila. Nem, még nem gázolta őt halálra a vashernyó. Még nem. Ja és mellettük a srác, aki mindig mindent leszpojlerez. Említettem már, hogy a srácnak épp most volt egy víziója, ami valószínűleg elhozza a világbékét? Ott van a kártyán. 

 

Túl egyértelmű? Ezért vannak ott a csapatok! Jó, ők választották ki a kártyákat, amiket az előbb kijátszottak, és azokon is sok múlik. Ha például olyan “ártatlant” választunk ki, akivel a villamosvezetőnek személyesen vannak gondjai (mondjuk egy klarinét hobbi szakkört), annak csúnya vége lehet. Előfordul az is, hogy a kedves vezető szinte észre sem veszi ki parkol a másik sínen, mert vérben forgó szemekkel, kitágult orrlyukakkal, fújtatva tekintget arra, akit azért raktunk a sínre, hogy nehogy erre jöjjön.

Oké, ha tényleg kitágultak azok az orrlyukak, akkor hiába is beszélnénk. Minden más esetben viszont jól jön az érvelés. És ez adja majd a játék gerincét. Ezért menj arra, azért ne gyere erre. Most komolyan: József Attilát? Hát, igen, van aki őt még komolyabban radírozná ki, mint a másik sínen bárkit. Honnan is tudhatnánk?

Meg kell győzni, hogy ne tegye.

 

Bárki kerülhet ebbe a helyzetbe és fog is!

 

Ha a villamosvezető elhatározta magát, a feláldozott oldalon ülő játékosok kapnak egy-egy haláljelzőt, jön az új vezető, és új csapatok alakulnak.

 

Játkosszámtól függően vagy mindenki egyszer, vagy mindenki kétszer kerül sorra villamosvezetőként. És mindenki lesz mindenkinek, vagy majdnem mindenkinek a csapattársa is. Aztán a végén, akinek a legkevesebb haláljelzője van, az nyert.

 

Dönteni senkinek sem könnyű, hiszen villamosvezetőként minden szempár őrá szegeződik. Na nem mintha nehéz helyzetben érvelni könnyebb lenne.

Nem állítom, hogy ilyenkor nem tudnak kialakulni mély, morális és etikai viták (társaságfüggő), de azért nem ez lesz a jellemző. Ha bírja a gyomrunk, akkor ehhez a játékhoz már csak a rekeszizmainkat kell hozzáedzeni.

 

Woland