A Korokon át egy civilizációépítő társasjáték, komoly összetettséggel – hasonlóan sok összefüggés van benne, mint az ilyen témájú számítógépes játékokban. A jelenlegi, magyarul is megjelenő a negyedik kiadása, amely a korábbi verzióktól pár szabályban különbözik, de a fő változás a kártyákon található. A technológia- és a katonai kártyákat azért módosították, hogy a játék még kiegyensúlyozottabb legyen.
A játék négy koron át vezet az emberiség történelmében, és biztosítanunk kell saját civilizációnk felsőbbrendűségét a többivel szemben. A feladat nem egyszerű: hogy többet tudjunk termelni és több katonát tudjunk képezni, növelni kell a népességet. A népességet élelemmel kell ellátni. Több élelmet csak akkor tudunk termelni, ha fejlettebb az élelemtermelésünk, ahhoz viszont fejlettebb épületeket kell létrehozzunk – és így tovább.
Közben arra is figyelnünk kell, hogy a magasabb lélekszámú népesség jól is érezze magát. Ha birodalmunk lakosai nem boldogak, lázadás tör ki, és egy körön át megbénul a termelésünk – ez azért eléggé fáj egy építkezős játékban, nem? Mi a megoldás? A jól bevált eszköz a vallás. Ennek fejlesztése ráadásul nem csak a boldogságot biztosítja, hanem a kultúrapontjainkat is növeli!
A fejlődés eszközei: a technológiák
Ha ügyesen termelünk tehát, nincs gond. Ha viszont túl sokat termelünk, és felhasználatlan maradnak készleteink, korrupció léphet fel, és veszítünk az erőforrásainkból. Meg kell találnunk a helyes egyensúlyt, hiszen ha nincs meg az alap, mire építjük a jövőt, ugye?
Apropó jövő, amit építünk. Honnan jön mindez: technológiák, azaz fejlettebb katonák, termelés és városi épületek? Ezekhez egy 13 darabos kártyasorról juthatunk. A lapok a sor jobb oldali vége felé egyre drágábbak, de ha vásárolunk belőlük, a teljes sor balra csúszik, így egyrészt olcsóbbá válhatnak, másrészt újabbak kerülnek a képbe. Nemcsak épületek, katonák, de híres személyek, világcsodák és akciókártyák is.
Ezekért viszont nem élelemmel vagy nyersanyaggal kell fizetni, hanem polgári akciókkal. Ezek száma attól függ, milyen kormányzati formában vezetjük a birodalmat. Ez kezdetben önkényuralom, amihez négy fehér akciókocka jár. De a megvásárolható kártyák között vannak más rendszerek is: egyházi uralom, monarchia stb.
Termelés, szaporodás, fejlődés, harc – és újra termelés…
A játék bámulatosan okosan van felépítve: a sárga kockák a munkásokat jelzik. Munkásokat, azaz embereket, mert ezek attól függően, milyen kártyára kerülnek, válnak katonává, földművessé, tudóssá vagy pappá. Vannak kék kockáink, ezek a termelést jelképezik – ha farmon állnak, élelem, ha bányán, nyersanyag. De kékkel jelezzük azt is a világcsodák építésekor, hány szintet teljesítettünk már.
A piros kockák pedig a katonai akcióink számát jelzik. Ez egy újabb, mély réteg a játékban. Annyira mély, hogy a készítők eleve két játékszabályt írtak a játékhoz: egyet katonai akciók nélkül (kezdő játékosoknak), egyet pedig a katonai-politikai akciókkal.
A katonai vonulat is eléggé összetett, és természetesen sok szállal összekapcsolódik a békés fejlődéssel. Körönként annyi katonai kártyához juthatunk, ahány piros kockánk van – ezek számát pedig a kormányzat formája határozza meg. A katonai kártyák között lehet taktikai kártya, amit bár az egyik játékos játszik ki saját előnyére, de az ellenfelek is „lemásolhatják”. Lehet esemény is, amelyekből lefedve építünk egy, a jövőben használandó paklit. Lehet agresszió és egyezmény is, vagy akár területkártya. Mert bár térkép nincs a táblán, azért elfoglalhatunk új provinciákat, licittel és katonai erővel. Ezek az új területek aztán további előnyökhöz juttathatnak minket.
A korok ereje
Természetesen ahogy haladunk előre a történelmi időben, lehetőségünk van rá, hogy minden épületünket fejlesszük, ahogy a civilizáció is fejlődik – több termelés, nagyobb templom (több boldogság és kultúra), több tudás. De a valósághoz hasonlóan a régi épületek nem tűnnek el, lehetnek munkásaink akár mindegyik kor épületében. És egy újabb csatolás: mindegyik fajta épületből annyit lehet felhúzni, amennyit a kormányzati formánk enged.
Az idő előrehaladtával fokozódik a nyomás: koronként elveszítünk pár sárga kockát, így egyre kevesebb ember áll rendelkezésre, egyre több élelemre van szükség, így könnyen elégedetlenségbe fordulhat a birodalom. Korszakváltáskor az előző kor lapjait, az elavult lapokat el kell dobjuk. Ez igaz híres embereinkre is: vezető egyéniség koronként csak egy lehet, és ha a következő korban egy másikat szeretnénk kinevezni, a régi automatikusan visszavonul – azaz kikerül a játékból.
És megy a tánc: hol tudunk előnyt szerezni, tudomány- vagy kultúrapontot tudunk-e többet szerezni, tudjuk-e érvényesíteni katonai erőnket – miközben egy stabil birodalmat kell működtessünk. Lenyűgöző az összefüggések sokfélesége, a bejárható utak sokszínűsége. Egy asztali játék, amely képes a számítógépes játékok komplexitását tükrözni. A maga módján a Korokon át tiszteleg is a számítógépes játékvilág előtt: az utolsó korszak egyik vezéralakja a legismertebb civilizációépítő program készítője!
Tibaláj
