A Bűnjelek: Gyilkosság Hongkongban a dedukciós partijátékok sorát duzzasztja, így bizony hozni kell az agyunkat és a beszélőkénket is, ha nyerni szeretnénk! A gyilkosos/vérfarkasos játékok lelkületét követve egy tengernyi (pontosabban: tizenkettő) játékos is leülhet a játék mellé, és (ismét a gyilkosos/vérfarkasos játékokhoz hasonlóan) az egyik játékosnak el kell vállalnia a játék vezetésének a szerepét. A különbség az, hogy itt a vezető, akit ebben az esetben „törvényszéki szakértő”-nek hívnak, jóval aktívabban vesz részt a játékmenetben, mint a többi hasonszőrű játékban. No de hogy is néz ki ez az egész?
Prognózis: halál
Először is meg kell adnunk mindenkinek a gyilkolás vérpezsdítő lehetőségét, ehhez pedig szükségünk lesz a közel háromszáz bizonyíték- és eszközkártyára. Ezeken a kis lapocskákon mindenféle gyanús tárgy található, és az összes játékos elé el kell helyezni négyet mind a bizonyítékokból, mind az eszközökből. Csak ezek után kell kiosztani a szerepkártyákat.
Aki a törvényszéki szaki, vagyis a játékmester szerepét húzza, eldobja az elé helyezett nyolc kártyát, és levezényli a gyilkosság eseményét: mindenki becsukja a szemét a szakértőn kívül, majd „fölébred” a gyilkos. Amennyiben mi lettünk a gyilkosok, az előttünk virító bizonyíték és eszköz kártyákból kell majd egyet-egyet kiválasztanunk titokban: ezekkel fogjuk elvégezni a borzalmas tettet. Ezekre a lapokra óvatosan rá kell mutatnunk, hogy a szakértő lássa, majd újra be kell csuknunk a szemünket.
Ezek után mindenki kinyithatja a szemét, és eljön a törvényszéki szakértő legfontosabb pillanata: A dobozban található „helyszínlapkákkal” nyomokat ad a csapata tudtára. Ezeken a kartonlapkákon található az összes nyom, amit a szaki használhat annak érdekében, hogy a többiek elfogják a gaz gyilkost. Minden lap feltesz egy kérdést, pl: „A holttest állapota?”, és hat pontenciálist választ nyújt rá, a példánkban ez a még meleg, merev, oszlófélben, nem teljes, sértetlen és eltorzult. A szaki hat ilyen lapot húz fel a játék elején, és mindegyik lapon egy-egy választ jelölhet meg!
Whodunit
Itt ugrik a majom a vízbe, és ekkor veszi kezdetét a vita! A játékosok egymást közt szabadon beszélve megvitathatják, hogy a nyomok fényében vajon ki lehet a gyilkos, majd mindenki kap egy fél percet, hogy zavar nélkül kifejthesse véleményét.
Vegyük azt, hogy a szaki (többek közt) azt jelölte meg, hogy a holttest nem teljes. Ekkor a gyanú szépen ráterelődik minden egyes játékosra, aki előtt bármilyenféle vágószerszám található. Talán a fejszével vagy a fűrésszel rendelkező játékos volt a tettes? És ha a szaki ezek után a „bűntény helyszíne” helyszínlapocskán az iskolát jelöli be? Vajon ezzel a fejszés játékosnál található egyenruhára, a fűrésszel rendelkezőnél található vizsgapapírra, vagy netán valaki teljesen másra próbálta felhívni a figyelmet? Hisz a sarokban ülő Gipsz Jakab a játék kezdete óta meg nem szólalt, viszont nála található a képregény és a vajazókés kártya, ami szintén gyanús lehet! Nincs mit tenni, valakit gyanúsítani kell, de ha tévedünk, a gyilkos egy lépéssel közelebb kerül a győzelemhez.
Gyilkos elmék
Amikor egy nyomozó úgy gondolja, hogy sikerült kitalálnia a gyilkos személyét, rámutathat az egyik társa előtt lévő tárgyakra. De csak lassan a testtel! Hacsak pontosan el nem találja a gyilkos által kiválasztott bizonyítékot és eszközt is, a törvényszéki szakértőnek kőpofával „nem”-et kell mondania, és a játékos elveszti a gyanúsítási képességét! Mondanom se kell, ha mindenki ellőtte a gyanúsítási képességét, a gyilkos bizony szárazon megúszta a játékot.
Ez azt is jelenti, hogy gyilkosként az utolsó pillanatig van esélyünk ködösíteni az ügyben, hiszen még akkor se tudnak biztosra semmit a többiek, ha az egyik gyilkos eszközünket már kilogikázták.
Amennyiben senki se szeretne gyanúsítani bárkit, elkezdődik a következő kör. A szaki felhúzhat egy új helyszínlapkát, és kicserélheti az egyik már lehelyezettel. Ezzel nem csak új információt tesz az asztalra, azt is jelzi, hogy melyik lapka volt a legkevésbé fontos.
Ezt összvissz kétszer teheti meg a szaki, vagyis a játék három körből áll. Ha addigra se tudják a többiek felfedni a gyilkost, a detektívek, nem meglepő módon, veszítenek.
Deduktívan asszociatív
Egy meccs seperc alatt lepörög, és eddig még nem ültem le úgy egy Bűnjelek mellé, hogy nem követelt volna mindenki legalább még két-három menetet. Egy intuitív társasággal a játék nagyon ütős tud lenni, bár kiemelten fontos, hogy a szaki szerepét olyasvalaki vigye (főleg amikor legelőször játszunk), aki okosan tud és szeret is asszociálni! Épp emiatt mi ezt a szerepet legtöbbször vagy előre kiosztottuk, vagy minden meccs után órajárásnak megfelelő irányban tovább adtuk a következő játékosnak, így mindenki levezethetett egy menetet.
Összegezve, a Bűnjelek: Gyilkosság Hongkongban ideális partijáték: bármikor elővehető, gyorsan játszható, és a nagyobb társaságokban se veszti értelmét. Detektívtörténetek kedvelőinek kötelező darab!
Mátyás
