Még előnyösebb, ha akár ketten is játszhatnak vele, és ugyanolyan élvezetes, mint többen játszva.
A Combo Color ideális ebből a szempontból: a dobozban 6 mókás köntösbe öltözött világ 6-6 pályája található, és egy pálya – még kiadós morfondírozások mellett is – nagyjából 10 perc alatt teljesíthető. Azaz teletölthető. Vagyis kiszínezhető.
Mert hogy mindegyik pálya – az adott világ képi világa alapján – változatos és látványos sziluettekre osztott területekre van osztva. A területek java része valamilyen kis képecskével, piktogrammal büszkélkedik, és mindegyik másmilyen módon jutalmazza hódítóját. De azért nem kell aggódni, nem zord hadseregeket irányítunk… csak egy filctollat!
Színez, foglal, számol – töröl
A játékosok ugyanis kitöltenek a saját színükkel egy területet, amikor sorra kerülnek, majd átadják ezt a jogot a következő játékosnak. A döntésnek, hogy melyik területet színezzük ki, súlya van: az utánunk következő ugyanis bármelyik, színnel már kitöltött mező melletti területet megtölthet a saját színével. Akár a vetélytárs által kiszínezett mező mellettit is. Vagyis minden lépésünk új lehetőséget nyújt a többi (vagy kétfős játék esetén a másik) játékosnak.
Amint megtelt az adott tábla, a pálya négy sarkában van mindenkinek egy kis táblázata, ahol kiszámíthatja, hány pontot szerzett. A szülők segíthetnek is a gyerekeknek, de a nagyobb gyerekek hagyhatják is, hogy gyakorolják a szorzás és összeadás nemes tudományát… És egyébként szívesen is teszik, hiszen mekkora élvezet már, hogy mennyi fánkot sikerült összegyűjteni…!
Amit megvannak a pontszámok, mehet a győztesnek a pacsi, és a leglelkesebb már törölheti is tisztára a pályát. (Érdekes módon mindig egy gyerek lesz – bezzeg amikor takarítani kell…) Tábla fordít – és már mehet is a küzdelem egy magasabb sorszámmal ellátott szinten!
Merthogy azért a játék nem hagy magunkra minket: nem kell a papírzsepiket tucatszám színesre maszatolva a kukába dobnunk, egy praktikus kis törlőpárna is van a dobozban. Persze a kötelező elemek, a négy táblafilc mellett. És ha a játék tulajdonosa vigyáz arra, hogy nem zsírozza össze a táblákat (akár egy rátenyereléssel is), akkor bizony a táblákat teljesen „üresre” lehet pucolni, még több tucat játék után is.
Emeld a filcedet – emelkedik a tét is!
Minden világban hat pálya van, és ezeken nem csak azért nehezedik a feladat, mert több lesz a terület. A kezdeti „egy darab ananász = 1 pont” és „bal zoknik száma szorozva jobb zoknik számával” egyszerű pontszerzés után elkezd a helyzet cifrább is lenni, és minden világ két legfelső szintjén már hatféle pontozásra kell odafigyeljünk.
Így minden színezés előtt ide-oda ugrál a játékos szeme: mit hagy meg másoknak, mi marad meg neki, ha újra sorra kerül. Jó látni, ahogy a vetélytársak fel-felkacagnak, ahogy sikerül egy csatát megnyerniük – két malmot összekötniük, vagy egy fogaskerék körül a többieknél több területet beszínezni –, mert ha nem is sikerül a végén a győzelemhez elég pontot összeszedni, ezek a kis sikerélmények megmaradnak.
És a csaták több fronton is folynak: míg az egyik játékos próbál minél többet összegyűjteni az elefántból, aminek az értéke minden darabjával exponenciálisan nő, addig a másik megpróbál minden több területet a trezorhoz kötni – így azok a területek eggyel többet fognak érni értékeléskor. (Kettővel, ha mindkét trezort érinti az összefüggő terület.)
Családi játék, hangulatos elemek és sztorik
Ha meglátjuk a fehér dobozt, amin mókás kis rajz-katonák ecsetekkel és festékes hengerekkel a kezükben fehér területeket hódítanak meg, egyértelműen látszik, hogy a Combo Color egy könnyed családi játék.
Nem csak attól családi ez a játék, hogy mi magunk döntjük el: egy szintet, egy fél világot, vagy fél órát játszunk vele. (Hiszen ha lejátszottunk egy kört, de még nem meleg a leves, akkor vacsora előtt belefér még egy pálya.) És nem csak attól, hogy mókás és színes világokat rajzoltak meg a játék számára.
A játékszabály barátságosan rövid, mi több, nyúlfarknyi, és a nagyon rövid olvasnivaló után főként piktogramokat magyaráz, a tapasztaltabb játékosokat bajnokságra bujtogatja. A kisebb játékosok számára az is egy pluszt ad, hogy a papíros másik oldalán minden világhoz és annak minden szintjéhez egy rövid kis történetet is találnak. Színesítő szöveg, hehe. Amikor mi a kisfiammal leülünk játszani, és kinyitjuk a dobozt, az első a mese, már persze ha eldöntöttük, melyik világban játszunk. Így tekereghetünk egy fánkfesztiválon, origami-állatok szafariján, vagy Merlin király (nem elírás!) lovagjaival is.
Ha megszerettük a játékot, megkedveltük bohókás atmoszféráját, érdemes a játékszabály utolsó oldalára is szánni egy kis időt. Itt megtaláljuk az alkotók rövid bemutatkozásán túl azt is, hány eszpresszó és hosszúkávé kellett a játék kitalálásához és csiszolgatásához, hány filctoll esett áldozatul a teszteléséhez, és hány liter jégkrém fogyott el az újrarajzolások során…
Ecsetet… azaz filcet a kézbe, és hajrá! Vagy, ahogy a játék szlogenje a dobozon virít: Ess neki, nehogy más fesse ki!
Tíbaláj
