Igen, angol neve van a társasjátéknak. Lefordíthatatlan szójáték, amely egyszerre jelenthet menetjegyet és mehetnéket, leküzdhetetlen vágyat arra, hogy kiszabaduljunk egy kényelmetlen helyzetből (a dalt köszönjük a Beatlesnek). Valami ilyesmiről van szó a játékban is: vasútvonalakat kell megépítsünk „menetjegyek”, azaz feladatkártyák alapján, miközben el kell kerüljük azt, hogy társaink ölelő vasútvonalai bezárjanak minket…
Keresztül-kasul a századfordulós Európán
Azt, hogy a színes térképen hova építhetünk útvonalat (vegyük most Európát elsőként), a városok között húzódó téglalapsorok színe határozza meg. Nyolc színben pompáznak ezek a vonalak, kilencediknek a szürkét látjuk még. A tábla mellett találunk egy pakli vonatkártyát, rajtuk egy-egy vagonnal. Ezek a lapok ugyanolyan színűek lehetnek, mint az útvonalak, szürke nincs, van viszont mozdony, ami szivárványszínű.
Útvonalat ugyanis csak úgy építhetünk, ha van ugyanannyi ugyanolyan színű kártya a birtokunkban, mint ahány és amilyen színű téglalapból áll a szakasz. Zágráb és Budapest között két narancsszínű lapra van szükségünk. Szófia és Konstantinápoly: három kék. Brest–Pamplona: négy rózsaszín. Felmerülhet a jogos kérdés: minden szerelvényhez kell egy mozdony is? De nem, ahogy a térképen a szürke a dzsóker, azaz a szürke szakaszokon bármilyen lapokból lehet építkezni (feltéve, ha azok a kártyák egyszínűek), úgy a mozdonyt bármelyik vagon helyett használhatjuk. Ha csak három rózsaszínű kártyánk van, egy mozdonnyal kipótolva már eljuthatunk Pamplonába.
Már azért is pontot kapunk, ha megépítünk egy szakaszt, minél hosszabb, annál többet: egy kettő hosszúságúért két pontot, egy négyesért már hetet, egy hatosért viszont tizenötöt! De hogy honnan hová szeretnénk menni, azt csak részben mi döntjük el.
Befolyásolható szerencse, kombinálható célok
A játék elején mindenki kap 45 kis vagonmakettet és húzhat mellé négy feladatkártyát. Ebből három rövid szakasz megépítésével ad pontot, míg a negyedik egy hosszú járatért (amolyan három a magyar igazság, egy a ráadás jelleggel). Hogy kinek mi jut, eddig csak a szerencsétől függ. De a négyből csak kettőt kötelesek megtartani, kettőt (akár a hosszút is) eldobhatnak – ezek ki is kerülnek a játékból. Dönthetünk persze úgy is, hogy mind a négyet megtartjuk.
Hogy miért fontos ez a döntés? Mert ahogy építjük a szakaszokat, elképzelhető, hogy vetélytársaink saját színű vagonjaikkal jócskán megnehezítik, sőt elzárják a lehetőséget egy-egy útvonal megépítése elől. És a játék végén megmaradt menetjegyek bizony mínusz pontokat jelentenek… Ráadásul annyit, amennyi a kártyán áll, ugyanis a feladatok, hosszuktól és bonyolultságuktól függően, különböző mennyiségű pontot adnak.
Második probléma: a szükséges színű vagonok beszerzése. A játék elején mindenki számára osztanunk kell négy vagonkártyát. A többit húzópakliként a tábla mellé tesszük, és a legfelső ötöt felcsapjuk. A soron lévő játékos ebből az ötből választhat kettőt. Vagy a pakli tetejéről kettőt (ezeket persze látatlanban). Vagy egyet innen, egyet onnan. Ha viszont mozdonyt választunk a felfordított öt lap közül, több kártyát nem húzhatunk.
Szorgos gyűjtögetés vagy sürgős építkezés
Mivel nincs korlátozva, mennyi vonatlapot tarthatunk kézben, rajtunk áll a döntés: szorgosan gyűjtögetjük a lapokat, és egyben építünk meg hosszabb szakaszokat, vagy a többiek építkezéseiből próbáljuk kitalálni, ők merre akarnak majd haladni, és feláldozva mozdonyainkat igyekszünk eléjük vágni.
Előfordul persze, hogy elkésünk vele, és egy létfontosságú szakaszt beépítenek előttünk. Hál’istennek nincs vakvágány: ebben az esetben használhatjuk fel három állomásépületünk egyikét! Az állomások biztosítják hozzáférésünket más játékosok szakaszaihoz, így teljesíteni tudjuk menetjegyünk kívánalmait.
A vasútvonal-építők eszköz- és kincstára
Ha tehát sorra kerülünk, a következő akciók közül választhatunk:
1. új vagonkártyákat húzunk
2. kézben lévő lapjaink segítségével megépítünk egy útszakaszt
3. ha úgy érezzük, közel állunk az összes feladatunk megoldásához, húzhatunk új menetjegyeket
4. felépítünk egy állomást
A játék addig tart, amíg valakinek csak két műanyag vonatja marad – erre fel is kell hívnia a többiek figyelmét, és kezdődik az utolsó kör! Így mindenkinek van egy utolsó lehetősége, hogy megépítse még meg nem épített szakaszait (ha egy elkészül, nem kell bejelenteni!).
Ez azért fontos, mert ahogy mondtuk, a nyakunkon maradó feladatok mínuszt jelentenek. Persze a teljesítettek plusz pontjait hozzáadjuk a megépített vonatszakaszok pontszámához, és ha maradt állomás a kezünkben, ezekért is kapunk 4-4 pontot. Ha ráadásul nekünk sikerült a leghosszabb egybefüggő vasútvonalat létrehoznunk, további tíz pont a jutalmunk.
Miért éppen Európa? Olyan széles e világ!
Aki ismeri a játékot, tudja, hogy az Európa egy évvel később jelent meg, mint az eredeti játék, ami az Egyesült Államok területén játszódik. Európa mégis nagyobb népszerűségnek örvend, és ez két extra dolognak köszönhető: a kompoknak és az alagutaknak. Mindkettőt speciális szabályok szerint lehet megépíteni (a kompokhoz mozdony is kell, míg az alagutak fúrása veszélyes: elképzelhető, hogy a tervezettnél több vagonnal kell fizetnünk érte).
De nem kell aggódnunk: akinek beindul a fantáziája, nem kell sínpárépítési lázát erre a két kontinensre korlátoznia! Ázsia, India, Afrika is terítéken lehet a kiegészítő játékokkal, de akár a holland csatornákon átívelő, a legelső angol vagy a klasszikus svájci vasútvonalakat is megszerezhetjük.
Tibaláj
