Mivel játsszon az ember, ha kicsit szeretné megtapasztalni, hogy milyen egy nyomozás? Mármint kicsit jobban, mint ha csak megnézne egy CSI részt. És nyomozás alatt nem is azt értem, hogy nyom tokeneket szerezni jó dobásokkal, vagy beváltani néhány másfajta tokent egy nyom tokenre, és játszani egy jó amerit vagy eurót, aminek nyomozós témája és hangulata van, hanem konkrétan nyomozni. A válasz nyilván az, hogy a Bűnügyi krónikákkal, hiszen erről fog szólni a cikk és a címben is benne van, de mit értek az alatt, hogy “konkrétan nyomozni”?
Mitől lesz igazi nyomozás-érzete egy társasnak?
A Bűnügyi krónikák lényege, hogy minden történet elején az örsön megkapjuk az eligazítást, aztán megyünk helyszínelni. Ahogy kiérkezünk a helyszínre, ott körül is nézhetünk, minden tárgyat, amit csak látunk, megvizsgálhatunk, hátha találunk valami nyomot. És jó eséllyel fogunk is találni. A bizonyítékokat innentől kezdve vihetjük magunkkal, megvizsgáltathatjuk törvényszéki szakértőkkel (hogy egészen pontos legyek: mi alakítjuk ezeket a törvényszéki szakértőket, szóval mindent azonnal meg tudunk vizsgálni), és kikérdezhetjük róluk a gyanúsítottakat és a szemtanúkat. Sőt, egymásról is kérdezhetjük őket, sőt, bármiről kérdezhetjük őket, ami csak felmerült a nyomozás során, persze lehet, hogy az illető nem tud semmit az adott dologról és csak az időnket vesztegetjük. Ha a nyomok egy új helyszínre vezetnek, oda is elmehetünk, ha vannak ott érintettek, beszélhetünk velük, ha történt bűncselekmény, helyszínelhetünk tovább. Egy idő után lesz egy csomó bizonyítékgyanús nyom, sok gyanús alak meg néhány izgalmas vallomás, és ezen a ponton csak rajtunk áll, hogy össze tudjuk-e kötni a szálakat, szóval, hogy a kirakóst össze tudjuk-e rakni, hogy fel tudjuk-e göngyölíteni… értitek.
Mi van a dobozban, és mi van máshol?
Technikailag a fentebb leírtak a következőképpen valósulnak meg: A dobozban találunk egy pakli bizonyíték-kategóriát (ilyeneket, mint vér és szervek, ruhák és irodai eszközök), különleges tárgykártyákat, egy pakli szereplőkártyát, néhány helyszíntáblát, 4 törvényszéki kapcsolat táblát (ezek leszünk ugye mi) és egy bizonyítéktáblát, amin a kártyáinkat rendezgethetjük. Ez utóbbi egy darabot leszámítva minden kártyán van egy QR-kód, vagyis a játékhoz szükség lesz okostelefonra.
Az okostelefonra letölthető applikációban elindítjuk a történetet: a Scotland Yard irodájában vagyunk és a főnök vázolja a sztorit. Máris előkerül egy szereplőkártya, ezen látjuk a gyanúsítottat. Aztán elmondja, hogy történt, és már kereshetjük is ki a helyszíntáblát. Ha oda akarunk menni, csak bescanneljük a QR kódját. Ha odaérünk, ott valószínűleg akadnak szemtanúk, előkerülnek az ő kártyáik is. Körbenézünk a helyszínen, látjuk, hogy szét vannak szórva a papírok az íróasztalon. És mondjuk meg akarjuk ezeket vizsgálni közelebbről. Akkor nincs más dolgunk, mint kikeresni a “papírok” és a “bútorok” bizonyítékkártyákat, és bescannelni őket. Az applikáció tudja, hogy ezekről a konkrét papírokról, és erről a konkrét bútorról van szó (az íróasztalról, aminek félig ki van húzva az egyik fiókja), és jelzi, ha találtunk ott valami érdekeset. Mondjuk a papíron van egy fenyegető üzenet. Akkor a papírt felrakjuk a bizonyítéktáblára. Ha a szemtanút, akit ezen a helyszínen találtunk, ki akarjuk kérdezni, csak scanneljük be a kártyáját, máris beszédbe elegyedtünk vele. Az asztalon talált üzenetről akarjuk kérdezni? Scanneljük be a nyomkategória-kártya QR-kódját, és az illető máris mondja, mit tud/gondol róla. Az áldozatról? Csak scanneljük be.
Ujjlenyomatokat akarunk vizsgálni egy tárgyon? Scanneljük be a megfelelő törvényszéki szakértőnket, és vele a tárgyat. Egy gyanúsítottról pszichológiai szakvélemény kéne? Természetesen a kriminológus szakértőnk rendelkezésre áll. És akad orvosi- és kórbonctani szakértő és persze hacker is.
Vagyis a játék egyik fele a dobozban, a másik az – ingyenesen letölthető – applikációban, de a legfontosabb elem, amivel a szálakat össze tudjuk kötni, az a fejünkben van, merthogy itt tényleg nyomozni kell majd.
Nyomozás 400 km-rel és 600 évvel odébb
A Bűnügyi krónikák: 1400 (beszédes cím) 3+1 újabb izgalmas, kinyomoznivaló ügyet tár elénk, ám ez alkalommal nem Londonban, hanem Párizsban fogunk az igazság nyomában járni, és nem napjainkban, hanem több mint fél évezreddel korábban, az Anno Domini 1400-ban.
A játék alapjaiban megegyezik a fentebb vázoltakkal, de azért van néhány apró, de izgalmas változás. A dobozban például lesz egy pakli látomáskártya, cserébe a szakértői gárda nem pont úgy néz ki, ahogy eddig. Nem négyesével járunk helyszínelni, hanem kettesben: Abelard Lavel lovag, és hűséges agara, Perceval.
Persze szakértők akadnak azért, Abelard nagybátyja, aki szerzetesi minőségében az írások szakértője, a húga jómódú kereskedő, így a tárgyak vizsgálatában tud segíteni, az öccse pedig udvari kém, így internet hiányában is elég sok párizsi figuráról tud információval szolgálni. Azonban ha velük akarunk beszélni, akkor mindig vissza kell menni a családi birtokra. Ja, és hiába mondja meg hugi, hogy egy tárgynak milyen körökben van meg a helye, ujjlenyomatokat azért nem fog rajta vizsgálni (a 17 sz. előtt Európában fel sem merült, hogy kezdeni kéne velük valamit), ilyenkor jön jól Percival szaglása. Mire nem jó, ha az ember legjobb barátja egy vadászkutya?
További apró finomság, hogy emberünk azért áll neki lovag létére mindenféle kétes ügyeknek a végére járni, mert látomásos álmok gyötrik gyermekkora óta. Ezeket mi látomáskártyák formájában kapjuk meg a történetek elején, és menet közben igen komoly segítséget nyújtanak. Arról nem is beszélve, milyen érzés, hogy egy újonnan felhúzott szereplőkártyán látott arc konkrétan a játékosnak “ismerős” – és honnan ismerős? A látomásból, naná, csakhogy ott egy jelenetet látunk, az illető mindjárt cselekvés közben jelenik meg, és már azelőtt lesz róla valamiféle benyomásunk, hogy megszólalna.
Szóval, ha ki akarjuk próbálni milyen érzés nyomozni, félszavakból és jelentéktelennek látszó tárgyakból rakoskadni össze egy eleinte átláthatatlan kirakóst, míg végül a teljes történet kibontakozik előttünk, már tudjuk, melyik játékot keressük. Akár a jelenkor, akár a középkor vonz jobban, meg is fogjuk azt találni. Már csak az a kérdés, hogy az elkövetőket is megtaláljuk-e.
Woland
