Előkészületek
A játékot alapvetően maximum négyen játszhatják, de be kell látni, hogy van az a szituáció, amikor a játék öt-hat főnél is szórakoztató. Az előkészületek nagyon egyszerűek, hiszen csupán egy kemény és szilárd felületre kell helyezni a golyókkal ellátott táblát. Fontos, hogy ne próbáljunk szőnyegen vagy egyéb textilen játszani, mert olyankor a varázslótanoncokat mozgató golyók nem szuperálnak a legjobban.
Indulhat a menet!
A Végtelen folyó lényege, hogy a lapkánkon szereplő tanoncot eljutassuk a képen látható helyszínre. Ehhez azonban nem a bábukat kell mozgatni, hanem a táblát. A célt akkor érjük el, ha a varázslótanonc az adott területen látható két szikla közé érkezik. Ekkor a következő játékos következik. Persze mindez egyszerűnek tűnik, és alapvetően rengeteg időnk van, hogy kikísérletezzük, mikor merre kell tolni a táblát. Ráadásul, ha addig nyújtózunk, amíg az asztalunk már nem ér, akkor a táblát fel lehet emelni, és áthelyezni az asztal egyik közelebbi részére, majd újra kezdődhet a tologatás. Tehát időnk van, területünk van, ám ebben a pillanatban már össze is rezzenünk, mert egy másik játékos felordít: STOP! A kiáltásnak végzetes jelentése van: a nagy csúszkálás során nem figyeltünk arra, hogy egy másik (vagy akár az azonos) varázslótanonc elérte azt a célt, amely a másik játékos lapkáján szerepel. Ekkor fejet hajtva el kell kullognunk: a következő játékoson a sor.
Itt van tehát a játék első kihívása: mindig figyelni kell arra, hogy ne bénázzunk túl sokat, hanem a lehető legrövidebb úton jutassuk el a varázslótanoncot a célba. Persze könnyű ezt mondani annak a játékosnak, akinek a cél a tábla másik oldalán van…
A Végtelen folyó lapkakészletében találhatunk néhány egészen különleges darabot is. Ezeken a kép sarkában három (piros, sárga, kék) varázslósipkát láthatunk. Amikor a képen látható kombinációt megvalósítjuk, tehát eljuttatjuk a kék sapkás varázslót a szellemek területére, a kártya másodlagos szerepe lép életbe: minden varázslótanonc visszakerül az eredeti helyére. Így ha a melletted ülő már tűkön ül, hiszen csupán egy pöccintésre van a céljától, egyből összeomlik, hiszen kezdheti elölről a harcot a folyóval.
Növeljük az izgalomszintet!
Az alapjáték által gerjesztett indulatok és izgalmak egy dobókocka segítségével emelhetők csúcsra! A lényeg ugyanaz: juttassátok el a tanoncot a céljához, de itt már sokkal gyorsabbnak kell lennetek. Amíg az egyikőtök küzd a folyó kiszámíthatatlanságával, addig egy másik játékos a kocka segítségével számolja az időt. Az ő feladata, hogy addig dobjon a kockával, míg ki nem jön az 1-es, majd a 2-es, majd a 3-as. Ha kidobta a számokat, akkor az idő lejárt, a következő játékos kapja meg a lehetőséget. Mindeközben persze a kockadobó játékos dolga is egyre nehezebb, hiszen a számok mellett figyelnie kell arra is, hogy hátha az egyik tanonc eljut az ő lapkáján szereplő helyszínre. Ezzel a módszerrel a játék sokkal pörgősebbé válik.
Na de ki lesz a nyertes?
Ha sikerült megvalósítani a lapkán szereplő kombinációt, akkor azt a lapkát képpel felfelé magunk elé kell helyezni, és húzni egy következőt, melyet a többi játékosnak nem szabad látnia. A játékszabály szerint az nyer, akinek először gyűlik össze hat lapka, azaz aki hatszor teljesíti a lapkán megadott kombinációkat. Ez a szabály azonban teljesen elfeledhető, hiszen ha egyszer 56 lapka áll rendelkezésünkre, akkor miért állnánk meg hatnál? Nyugodtan folytassátok a játékot, és amikor elfogynak a lapkák, akkor számoljátok meg, hogy kinek mennyi van – a legtöbb nyer.
Összességében
A Végtelen folyó a maga bájos rajzaival egy nagyon kedves és szórakoztató társasjáték. Abszolút különlegessé és egyedivé teszi, hogy nem a bábukat, hanem a pályát kell mozgatni. Az alapjátékot a fiatalabb korosztálynak ajánljuk, azonban a pörgősebb baráti társasághoz, ahol már több az idősebb játékos, sokkal jobban illik a dobókockás verzió.
Dóczi Ildikó
