Hálás köszönet neki mindazért, amit a társasjáték kultúraterjesztéséért tett. Nélküle nem lenne a társasjátékozásnak olyan kulturális hitele, ami ma már megszokottnak tekinthető, azonban néhány évtizede még elképzelhetetlen volt. Ő volt az első főállású társasjáték szerző, akinek szerény megélhetése, és mindenekelőtt a hivatása volt, hogy társasjátékok szerzője és fejlesztője. Hatalmas szeretettel segítette más szerzők fejlődését és érvényesülését is, számtalan tanáccsal, együttgondolkodással.
Alex mestert a göttingeni játéktervezői találkozón ismertem meg. A szakma nagy öregjei (akkor még fiatalon) többnyire így szólították, bár inkább heccelve őt, mert nem szerette. Nagyon szerény volt, a saját személye irányába, ugyanakkor hatalmas tűzzel és elánnal védte a társasjátékszerzők érdekeit. Ő volt a kezdeményezője a „söralátét nyilatkozat” létrejöttének. 1988.02.04-én Nürnbergben 13 társasjátékszerző és kiadóalapító aláírta a következő nyilatkozatot egy söralátétre:
„Csak olyan kiadónak adunk játékot, amelyik a szerző nevét a doboz tetején megjeleníti.”
Az aláírók: Reinhold Wittig, Helge Andersen, Hajo Bücken, Erwin Glonnegger, Dirk Hanneforth, Knut Michael Wolf, Wolfgang Kramer, Joe Nikisch, Gilbert Obermeier, Alex Randolph, Johann Rüttinger, Roland Siegers és Ilse Dreher-Plonka.
A játékkiadók azóta ehhez igazodnak.
És hogy ez miért fontos nekünk, társasjátékrajongóknak?
A szerző neve a dobozon nem csak magukat a szerzőket védik, hanem nekünk, vásárlóknak is garancia, hiszen ezek a játékok egy sokkal magasabb minőségi színvonalat ütnek meg azokkal szemben, amelyek nem képezik senkinek a szellemi tulajdonát.
Köszönettel és hálával emlékezünk Alex Randolph-ra, ma és nem csak minden 100. évben.
