Szinte megmagyarázhatatlan. Sosem volt bajom a tangram típusú játékokkal, de… Egy-egy feladvány valami érdekes fejtörőjáték-gyűjteményben (mobilon) jöhet, de ennyi. Erre jött ez, és én azon gondolkodtam, mi kapott el ennyire.
Crazy Collect
Kis doboz. Zsebben is elfér, simán. Kinyitom. 7 db különböző színű, „majdnemgolyókból” álló elem fogad, ezeket kell lepakolászni egy nekik kijelölt pályára. Kezdő elemek meg vannak adva, hely üresen nem maradhat, elemek nem maradhatnak ki. Hát így. Ott a feladványfüzet, a bevezetővel meg a doboz belső oldalára ragasztottakkal együtt összesen 202 feladvánnyal. Az elsők zavarba ejtően könnyűek. Lényegében a játék bemutatja, miről is lesz szó. Aztán nehezedik – szép fokozatosan. A könnyűek nem érdekelnek, megcsinálok egyet-kettőt, aztán ugrok egy nagyot. Vesztemre. Hozzá sem igen tudok szagolni, pár perc múlva visszalapozok párat. Nem is olyan könnyűek, mint hittem.
Nem tudom letenni. Nehogy már kifogjon rajtam egy huszonakárhányas feladvány a nyolcvanegyből (hogy hová tűnt a maradék 121? – ó, az egy egészen más világ, de erről majd pár sorral lejjebb). Megoldom. Pár perc, nem vészes… Jöhet a következő!
Egész más, mint telefonon, vagy tableten, mert:
1. Ez nem valami digitális cucc: nem merül le, nem sül ki, nem bántja a szemet.
2. Nem tudok róla gombnyomással átshiftelni Facebookra – ha játszom, akkor játszom, ha be akarom fejezni, akkor visszarakom az elemeket, lecsukom a dobozt, és kész.
3. Színes, szagos, valódi, tapintható nem valami virtuális cucc.
Viszont: nagyon rá lehet kattanni, mint az utóbbi években nagyon futó mobilos játékokra. Mert lassan, finoman vezet be, egyszerű feladványokkal, és mivel folyamatosan egyre jobbnak érzi benne magát az ember, és mindig egy picivel nagyobb kihívással néz szembe, amiről tudja, hogy meg tudja csinálni, aztán jön a következő sikerélményt kínáló kihívás, meg a következő… Röviden: „jó a flow-ja”. Ugyanígy rá lehet akadni erre is.
4. Kézbe lehet venni – igen, ez nagyon hasonlónak hangzik a 3. ponthoz… azt hiszem, ezt kifejtem egy kicsit bővebben a 3D-s feladványoknál…
Crazy Collect – 3D-s feladványok
A doboz tetején is van egy pálya, kisebb, mint ami belül van, és háromszög alakú. Láthatóan nem fér el rajta az elemeknek csak kb. a fele, mivel erre egy gúlát kell felépíteni. Kevés az olyan elem, ami nem ér át a gúla egyik „szintjéről” a másikra, szóval nem egyszerű a történet. Az első feladványok itt szerintem arról szólnak, hogyan lehet egyáltalán a megadott elemekből felépíteni a gúla „ismert” részét. Ezek a feladványok teszik ki a maradék 121 feladványt, és jóval hamarabb „bekeményítenek”, mint a 2D-sek. És bár egy bizonyos szint felett már az sem kispálya, ez még sokkal izgalmasabb. Telefonon/tableten elég lehetetlen lenne a dolog. Nem technikailag, dehogy: érzésre, élményre. Három ujjal fogni a gúla egyik felét, míg a másikat kicsit megbontom, hogy megnézzem, milyen irányból, hány golyó hiányzik belőle, vagy jobbra-balra forgatás közben szétszedegetni. Macerás, és… és ekkor esik le: Rubik kockával sem tableten játszunk! Nem véletlen. Akármilyen jól meg lehetne oldani technikailag, akkor is: hiányzik az érzés, talán még jobban is mint egy e-booknál. Bár hasonló: az e-bookot is el lehet olvasni, de attól az még nem könyv. Nincs illata, nincs tapintása. Csak pótlék. Félreértés ne essék, nagyon praktikus dolognak tartom, időnként olvasok is e-bookot, de azért az nem az igazi. Itt is ez van: egyszerűen nem ugyanaz.
Ha tetszett/érdekel a játék, a Ráday utcai boltunkban ki is tudod próbálni. Fontos azonban, hogy a nevét „loNpoSZ”-nak ejtjük, tehát érdemes kerülni a: „Szeretném kipróbálni ezt a lompos dolgot” vagy „Kezembe vehetnék egy lompost?” típusú mondatokat. ;)
Itt persze lezárhatnám, de az egész játékcsaládot végigpróbálgattam, szóval… Tovább is van. Mondjam még?
Woland
