Pláne, ha az ember olyan ismerősökkel szilveszterezik, akiket még nem ismer annyira jól, mert barátaink barátai. Akkor igazán jól jön a hangulat oldásához egy pörgős party játék. De mi is jellemzi a party játékokat?
Rövidek, könnyedek, sokan lehet velük játszani.
Rövidek, mert elég hülyén jönne ki egy bulin, ha a társaság egy része félrevonulna másfél órá(k)ra a többiektől. Könnyedek, mert mégiscsak buli van, senki nem akarja ilyenkor magát megkötni sokféle szabállyal. És sokan tudunk egyszerre vele játszani, mert… mert ilyenkor rendszerint sokan vagyunk.
Könnyed aperitif a buli elején
Mi is kell tehát? Egy asztal, sok szék – és egy jó játék! Kezdésnek ajánlanék egy olyan vidám és gyors játékot, ami semmi mást nem vesz igénybe, csak a figyelmünket és a gyorsaságunkat. Ezek közül talán a Dobble a legkedveltebb, amiben papírkorongonként nyolc kép van, és bármelyik két korongot választjuk ki, egy kép ugyanaz lesz rajtuk. Aki leghamarabb kitalálja, melyik az a kép, máris maga elé veheti a két korongot. Persze a játéknak millió-egy változata van.
Aztán ott van a Jungle Speed, amiben viszont meg kell szabaduljunk a lapjainktól. Ehhez viszont nem elég csak felfedezni, melyik kártyánk formája, mint az ellenfeleinknél lévő, hanem még az asztal közepén lévő totemet is elsőként kell elkapjuk! A Panic Lab-ben mutáns amőbákat kell megtalálni a kör alakba rendezett kártyák között. Utóbbi két játékban persze vannak olyan extra lapok, amelyek a játék menetét tovább bolondítják, hogy a feladat mégse legyen olyan egyszerű. Egy a vége: nincs más dolgunk, mint keresni a formákat, színeket, jókat rötyögni rajta, amikor mellélövünk, és a homlokunkat csapkodni vigyorogva, amikor egy másik játékos elhappolja előlünk a jó megoldást.
Egy kicsit másféle szórakozás a Timeline, ahol úgy kell megszabadulni a lapjainktól, hogy meg kell találjuk időrendi helyüket az asztalon lévő lapok között. Ez az elején könnyű, de minél több lap van az asztalon, annál nehezebb a maradék lap helyét megtalálni. Témában nagy a választék, nem muszáj az általános műveltségünket feszegetni: aki jobban szereti, kalandozhat a zene és a mozifilmek területén, vagy csak történelmi események közt stb.
Hasonló kategória a Terra: itt nem csak időben barangolunk, de térben is, kicsi Földanyánk felületén, és tippelgetve kell pontokat szerezzünk. Ebben a játékban az a jópofa, hogy a többiek tippkockáit figyelve taktikázhatunk is, nem muszáj csak a saját kútfőnkre támaszkodni.
Ha inkább a szánk járna…
Persze van, aki bulikon nem a figyelmét vagy a tudását tesztelné, ellenben szívesen jártatja a száját –láttunk már ilyet –. Hát nekik is széles a lehetőségek tárháza… Aki ismeri a Sztorikocka sorozatot, a többféle kiegészítőt és alapkészleteket, az tudja, hogy nincs határ, csak a kiszáradt száj (go to szeszes rész).
Ha a szánk már az agyunkat is eléggé beizzította, de az Activity már nem elég szórakoztató, a legjobb megoldás a Concept. Ebben a játékban a táblán lévő kis színes ikonok megjelölésével kell a társaságot rávezetnünk a megoldásra, persze úgy, hogy közben egyetlen szóval sem segíthetünk. Kezdetnek jók lesznek az egyszerű feladványok, aztán ha belemelegedett mindenki, jöhetnek az olyan összetett rejtvények, mind az Asterix és Obelix vagy a Stan és Pan.
Egészen máshogy szórakoztat a Dixit Odyssey, ahol a játékosoknak egymás gondolatvilágára kell ráhangolódni. A mesés hangulatú képek közül úgy kell kiválasztani egy kártyát, hogy a kezdőjátékos történetéhez vagy jeligéjéhez leginkább passzoljon – majd arra is rá kell jöjjünk, melyik lehetett a sok kártya közül a kezdőjátékosé…
A bizalmatlanság légköre – nem kell hozzá gyilkos hangulat
Van, aki inkább a gyilkos feszültséget szereti. Azt, ha veszélyben az élete, de azért ő is szívesen kioltaná mások életét. Izzad a fegyver markolata a kézben, a fülünkön folyik ki a tesztoszteron… majd egyszerre röhögünk fel, amikor kiderül, hogy a pisztolyok felében csak vaktöltény volt. Na jó, cimborák, osztozkodjunk a zsákmányon! Erről szól a Cash’n’Guns, amiben egy gengszterbanda bőrébe bújunk. Ijesztünk vagy lövünk – aztán nézzük, mit vegyünk el az asztal közepén lévő rablott holmiból!
A lövöldözésből kijut a Bang!-ben is, hiszen itt épp az a cél, hogy minél előbb kifektessük a seriffet vagy a banditákat – attól függően, hogy a titkos szerepkártyánk szerint kik vagyunk. Minél nagyobb a társaság, annál nagyobb szükség lesz egy musztángra, egy messze hordó Winchester-re, vagy egy jó pofa sörre a kocsmában. Ha kezdünk alulmaradni, jön a segítség a postakocsin, vagy az indiánok képében. De vigyáznunk kell: nem csak mi bújhatunk a hordó mögé, a többiek is szerezhetnek egyet maguknak!
A Fatal Rendez-Vous-ban már nem ilyen kiegyensúlyozottak az esélyek. Sokkal könnyebben áldozattá válhatunk ebben a klasszikus gyilkosos játékban, ha nem jövünk együtt hamar rá, kik az előkelő párizsi társaság körébe beszivárgott gyilkosok. Nem csak egy bilincs és egy csokornyakkendő emeli a hangulatot…
Ennél sokkal vidámabb a hangulat a bányában. Csattog a csákány, nyikorog a csille, haladunk szépen az aranyrögök felé. Hacsak valaki nem szabotálja a szerszámainkat. És mi ez? Beomlott a tárna? Lehet, hogy valaki megpróbál minket megakadályozni a munkában?! Ki az az imposztor, az a szabotőr, aki gonoszkodik velünk? Az Aranyásók bányász-törpéi között a titkos szerepkártyák határozzák meg, kinek kell feltűnés nélkül gáncsot vetni a többieknek, vagy a pórul járt szabotőr-társnak segíteni, ha a többiek kiderítették róla kilétét.
Utoljára még egy szaftos darab
Az adok-kapokból jut elég a Munchkin-ban is. Itt nincsenek titkos szerepek, de a baráti bizalom is hiányzik! Bármikor feltápolhatják ellenfeleink a ránk támadó, félelmetes szörnyeket (mint a Nyolcoldalú Zselékocka, a Cicalány vagy a Télapó), csak hogy felajánlhassák segítségüket. Na persze nem ingyen, jutalmat kérnek érte. Vagy még kézenfekvőbb, ha hagynak veszíteni, és kifosztják a hullánkat. Hátkell ennél több?!
Szóval ha társasjátékkal szeretnénk megalapozni a szilveszteri bulit, a jó hangulatot megteremteni nem kell félnetek – jó lesz!
Tibaláj
