Megszokhattuk a stratégiai játékoktól, hogy a cél elérése, az akciólehetőségek valami kerettörténetbe vannak foglalva („kakaóbabgyűjtő törzs főnökei vagytok”, „feladatod az, hogy a te világcsodád városállama legyen a legfejlettebb” stb.). A keretben az eszközöknek is nevük van (munkás, aranypénz, tulajdonságkártya). De próbálta-e már bárki úgy leültetni az ismerősét, gyerekét sakkozni, hogy előtte történetet mondott az iráni sahokról, azok hadseregeiről?!
Történet nélkül – sokrétű kihívással
Bár nem a körítés tesz egy játékot élvezetessé, azt gondolhatnánk, hogy a feladat sallangtalanítása szárazzá teszi a játékot. Mégis rengeteg olyan játék van, amely egyszerű céllal és 2-3 alapszabállyal rettentő élvezetes, tíz-húsz perces játékot garantál.
Vegyük például a Quoridort: ebben a játékban az a cél, hogy a pálya saját oldaláról indulva átjussunk az ellenfél szemközti oldalára. Ha ránk kerül a sor, két dolgot tehetünk: vagy lépünk egyet a bábuval, vagy leteszünk egy falat az ellenfél bábujának az útjába, hogy nehezebben jusson át. Pár lépésváltás után egész kis labirintusok alakulnak ki. A játék érdekessége az, hogy négyen is lehet játszani, ilyenkor a másik páros keresztbe közlekedik!
A Gobblet egy klasszikus amőbajáték, azzal a különbséggel, hogy itt a két játékos bábui különböző méretűek és üregesek, így akár a kisebbeket le is fedhetjük a nagyobbakkal. Csak amikor lépni akarunk valamelyikkel, észben kellazt is tartanunk: van-e alatta másik bábu vagy sem?
Nem lehet elég korán kezdeni
Mindkét fenti játék érdekessége, hogy készült belőlük gyerekverzió is: mind a Gobblet Gobblers, mind a Quoridor Kid már ötéves kortól ajánlott. Persze az ajánlás egy dolog, a gyerekek adottságai meg egy másik. Az oviban járva többször azt néztem döbbenten, hogy a középső csoportosok közül páran Abalone Offboardot játszanak az óvó nénivel...
Persze tudom, annak a játéknak sem bonyolultak a szabályai: le kell tolni az ellenfél golyóit a tábláról, és ehhez adott sorban egyszerűen csak több golyómnak kell lennie. Az eredeti Abalone-ban összesen hatot kell így kiszorítsunk, míg az Offboardban hat értékűt. Itt ugyanis a pálya melletti „landolási területek” különböző értékűek.
A Brix több játékverziója között van olyan, amit úgyszintén el lehet kezdeni ötéves kortól. Ebben az amőbában falat kell építeni két színre, ill. két jelre osztott téglákkal. Kicsik játszhatják saját színükkel, míg a profik bármelyik színből vagy jelzésből kirakhatnak négyet a győzelemhez. Sőt, ők akár ki is szedhetnek a fal aljáról egy téglát, ha a falat még magasabbra akarják építeni…
Újragondolt klasszikusok
És újabb amőbaverzió: a Quarto. Ebben is egy négyes sorral lehet nyerni, de a bábuk nem csak kétfélék! A négyes sor egyforma lehet színben, méretben, formában vagy telítettségben. Az igazi csavar mégis az, hogy nem mi választjuk ki, melyik bábut rakjuk le, hanem az ellenfél nyomja a kezünkbe: „na, komám, ezt rakd le!”
A Quixo is amőbaalapokon nyugszik, de itt a 6x6-os pályáról felvett kockát ugyanannak a sornak a végére kell letennünk, amelyik elejéről elvettük. Igaz, közben átfordíthatjuk egy másik szimbólumra…
A Pylosban pedig gúlát kell a két játékosnak építeniük fagolyókból. Az nyer, akinek a piramis tetejére kerül a golyója. Ezt ügyes taktikázással lehet elérni, ugyanis azonnal levehet az a játékos egy vagy két golyót a tábláról, amelyiknek négyet sikerül a saját színéből négyzet formába felrakni. De akkor sem kell újat rakjon, ha kialakul a gúla egy új területe, amire már lehet magasabban építkezni: ilyenkor a pályán lévők közül is feljebb tehet egyet.
Pár költői darab
Bár az absztrakt játékoknak nem szoros alkotórésze a történet, az Azteka egy üdítő kivétel. A két játékos feladatát szokatlanul lírai módon határozza meg. Míg egyiküknek (Élet) az a feladata, hogy a pálya minden forgatható gyűrűjén és a gyűrűket osztó minden szeletén legyen egy piros figura (mondván: az élet célja, hogy mindenhol elterjedjen), addig a másiké (Halál) az, hogy egy teljes gyűrűt vagy szeletet elfoglaljon – mert a halál uralkodni szeretne. Ugyanakkor mindkét félnek van egy speciális akciója. Bizonyos helyzetekben egy extra életfigurát rakhatnak fel (születés), vagy ha egy életfigurát körbezárnak a fekete figurák, akkor azt le is veheti a halál (elmúlás)…
A Carnacban menhírekből (álló kövekből) kell minél több dolment, azaz három kőből épült laposabb építményeket létrehozni. Minden menhír ellentétes oldalain ott van mindkét játékos színe, tehát csak a forgatásától függ, melyik van felül. És taktikusan kell lehelyezni, mert a másik játékos csak akkor rakhatja le a saját kövét, ha előtte a mi menhírünket valamelyik irányba ledönti. Persze a kis gonosz akár a mi színünkkel a képes felén is leteheti, hogy két kisebb dolmenünket összeolvassza…
Egy újabb érdekes játék a Pende. A pendék (azaz ötszögek) a síkot nem fedik teljesen, egymás mellé rendezve három lukat hagynak a síkon: hosszúkás, ún. gyémántalakot, a „vitorlást” és az ötágú csillagot. Az akár négy fővel is játszható játékban mindenki a saját színű ötszögeit próbálja ügyesen elhelyezni, ugyanis minél több sarka érintkezik egy-egy „szigethez” a három fajtából, annál több pontot ér.
Párharcok gyakorlottaknak
Ha valaki még az eddigieknél is nagyobb kihívásra vágyik, az absztrakt stratégiai játékok világában is van összetettebb vagy nagyobb mélységű. A Kamisadóban mindkét játékos 8-8 toronnyal rendelkezik, és mindegyik más színű jelzést visel. Hogy ezekből a tornyokból melyikkel léphetünk, az határozza meg, az ellenfél előző lépése milyen színű mezőn állt meg. A 8x8-as tábla ugyanis a tornyok 8 színének megfelelő színes kockákra van osztva.
A Gipf-projekt névadó játéka, a Gipf még az eddigieknél is elvontabb. A hatszögalaprajzú pályán a vonalak mentén lehet a szélekről elindított korongokkal a korábbiakat beljebb tolni. Amint sikerült valakinek négy korongot egy sorba állítani, saját készletébe kerülnek azok vissza – ha az ellenfélnek is volt benne korongja, úgy azt foglyul ejtve!
A projekt további játékai mind más és más feladat elé állítják a párharcot vívó játékosokat. A Zertzben a pálya kis gyűrűkből áll, ezekből akkor vehetnek le a játékosok, ha kötött szabályok szerint átugrálják egymás golyóit. Ha ügyesen taktikáznak, az ellenfél a pályából leszakadó szigeteken maradó golyói is zsákmányul esnek.
És az absztrakt játékok sora ezzel még korántsem ér véget…
Tibaláj
