Webáruházunkban sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk a weboldalhasználatra vonatkozó adataidat, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket te adtál meg számukra vagy az általad használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek.

Oszd meg (a bárányaidat) és uralkodj (a réten)!

Egy gyors családi stratégiai legeltetés

Mókás kis játéknak tűnik a Battle Sheep, már a neve is tréfás – pedig a vidám külső furmányos kis játékot takar! A doboz majáliszöldben tündököl, és rajta bolondos pofákat vágó barik állnak egymás hegyén-hátán.

 

A játék egyszerű szabályokon nyugvó, gyors kis taktikai játék, amely kettő, három vagy négy fővel játszható. A játék célja az, hogy saját színű növényevőink minél nagyobb területet harapjanak ki a fűből… azaz a legelőből. Ehhez persze nem kell az ellenfélnek fűbe harapnia (!), elég, ha kiszorítjuk, azaz inkább be(ee).

 

A dobozban találunk 64 báránykorongot (tizenhatot mindegyik színből), és tizenhat legelődarabot. Utóbbiak egyenként négy hatszögű területből állnak. A játék két fázisból áll: először felépítjük a legelőt, aztán kicsapjuk rá a bárányokat legelni.
 

A zöld gyep nem végtelen

A legelő felépítése pofonegyszerűnek tűnik (elsőre): minden játékos felváltva lerak egy darabot, amely természetesen illeszkedik valamelyik korábban letetthez. Ez fontos stratégiai elem: az első játék után rá fogunk jönni, milyen kitüremkedéseket és beugrókat érdemes vagy nem érdemes építeni. Amint kifutottunk a legelőből, akarom mondani a lapok elfogytak mindenki kezéből, már indulhat is a zöldmezős beeeruházás… Na persze szelíd, növényevő módon: nem ütjük a másikat, csak sarokba szorítjuk!
 

Emlősök – mégis osztódással szaporodnak!

Első lépésként mindenki felteszi a 16, egymás hátára kapaszkodott gyapjast a pálya szélére valahová. Utána a kezdőjátékos a saját stócából leemel valamennyit (ez lehet akár az összes is, egy kivételével, akinek ott kell maradnia a kiinduló ponton), és egyenes vonalban elmozgatja őket bármelyik irányba – ütközésig. Az ütközőpont lehet a pálya széle vagy az ellenfél egy báránykupaca (későbbi lépésekben akár a sajátunk is).

 

Ahogy mindannyian rakosgatjuk a baritornyokat, azok egyre alacsonyabbak lesznek – és a hely is egyre kevesebb lesz a réten. Ha ügyesek vagyunk, körbevehetjük ellenfelünk hasonszőrű építményét, és ezzel elzárjuk a további ugrálástól. (Onnantól aztán énekelhetik a „Kedveseeeem, engedjél beeee a karámbeee!” című dalt.) Persze érdemes kisebb csapatokat hátrahagyni, így taktikusan el lehet zárni az ellenfél kupacának menekülési útvonalát. Ahogy fogy a terület, fogynak a bárányok is. Ha már senkinek nincs több lépési lehetősége, a játék véget is ért.

Ezek után jön a számvetés: hány területet foglalnak el egy-egy szín bárányai? Természetesen a legmagasabb szám juhásza a győztes. Amennyiben holtverseny alakul ki, az nyer, akinek a bárányai nagyobb összefüggő területet tudtak birtokba venni.
 

Billogozás

Annyi mindent szoktak rásütni egy játékra, de ez itt tényleg egy nyári főnyeremény: rövid, pezsgő, változatos. Persze sakkon csiszolt elmék órákat töprengenek egy-egy lépésen, de ez egy könnyed, csúszós strandjáték – fillernek is mondhatnók. Ugyanakkor mélysége is van, el lehet rágódni a taktikázáson: hogyan építsük fel a legelőt, és vajon hová fog lépni az ellenfél. 10-15 perc, szórakoztató és elgondolkodtató, félvállra vehető, bár nem rakéta, de akár komoly esti fejtörésre is szolgálhat.

Tibaláj