A Hatalom Gyűrűinek kovácsolásával kezdődött. Három Gyűrű került a tündékhez, hét lett a törpkirályok jussa, és kilenc gyűrűt a halandó emberek kaptak, kik mindenek felett hatalomra vágynak... De mindannyiukat becsapták. Egy másik Gyűrű is készült. Mordor földjén, a Végzet hegyének tüzében a Sötét Úr, Szauron elkészítette a Nagy Gyűrűt, hogy uralkodhasson a többi fölött.
„Egy gyűrű mind fölött”
Sokunk életében így kezdődött a visszavonhatatlan rajongás a Gyűrűháborút megéneklő trilógia (kinek a könyv, kinek a film, legtöbbünknek is-is) felé.
Történet egy apró hobbitról, aki egy, az ismert világot lángba borító háború árnyékában indul el a legmélyebb sötétség felé, szinte védtelenül.
Az ő sorsáról gondoskodik majd az egyik játékos. Egy másik játékos irányítása alatt a Boszorkányúr és a többi nazgûl erednek Frodó nyomába, miközben a mordori seregeket is vezetik. De velük szemben felsorakoznak Gondor, Völgyzugoly és Lórien erői Aragorn paklijában, és persze Szarumán sem marad ki az orkjaival és a farkaslovasaival – mert ezt a játékot négyen is játszhatják.
A Gyűrűháború életre szóló kaland, és aligha van még egy olyan illusztrátor, akitől szívesebben fogadnánk, mint John Howe-tól, akinek a film a látványvilágát is köszönhetjük (nagyrészt).
Ez vár ránk jövőre, amikor megérkezik a War of the Ring – the Card Game... mert igen, érkezik, méghozzá magyarul.
