Hát most itt a remek alkalom! Alig fél óra, és anyagierőforrás-latolgatás közbeni fogcsikorgatás nélkül kedvünkre mazsolázhatunk a csábítóbbnál csábítóbb szobabelsők, borospincék és jacuzzik között… Határt itt leginkább csak a versengő játékostársak szabnak, akik elhúzhatják az orrunk elől a legszimpatikusabb darabokat.
A játék egyszerű, könnyen elsajátítható darab. És remek alkalmat nyújt, hogy újabb társasjátékos terminust sajátítsatok el ;). Ez egy „setcollection“ játék, ami azt jelenti, hogy a játék során különböző dolgokat fogunk gyűjtögetni (collection – gyűjtemény), és ezek kombinációjából (set – szett) szerzünk majd pontot – ismerős lehet a dolog például a Zoolorettóból, a 7 Csodából (kultúra), de akár a Cash n’ Gunsból (festmények) is ;)
A játékosok egy-egy házvázat találnak maguk előtt a játék kezdetén, ebből lesz majd 12 körrel később takarosan berendezett, színes otthon. A ház szobahelyekre van felosztva, ezekre rakjuk majd a szobakártyákat. A kisebb helyiségek egy kártyából fognak állni, a nagyobbakat ennél tovább is bővíthetjük, így több pontot szerezve. Három szabályt kell csak betartanunk:
– Közvetlenül a szoba alatt nem lehet üres hely
– Az alagsori kártyák csak az alagsorba kerülhetnek, a többi szobakártya pedig csak a felső szintekre
– Egy szoba sem lépheti túl a szobakártya által meghatározott maximális méretet
Ennyi. Minden körben egy kártyapárt veszünk el az asztal közepén felkínáltakból. Ezek közül az egyik egy szobakártya lesz, a másik pedig vagy egy segítő, vagy dekoráció, szerszám, illetve tetőrészlet.
A segítők a játék végén segítenek pontokat szerezni, a szerszámok pedig menet közben variálni a kártyáinkkal. A berendezések szépségükkel a szobák színvonalát, 1-2 ponttal pedig a győzelmi esélyeinket növelik. A tetők pedig egy kis memóriajátékot visznek az építkezésbe: a tető akkor ér pontot, ha legalább 4 kártyából áll (a többi tetőrészlet egyébként nem hoz pluszt). Viszont ennek a pontszámnak majdnem a tripláját hozza akkor, ha ezek a kártyák egyszínűek. Csakhogy a tetőkártyákat lefordítva tároljuk, és nemhogy a többiek nem látják, de mi sem nézhetjük meg azokat, amiket már elvettünk. A kihívás persze nem az, hogy a sajátjainkat észben tartsuk, hanem hogy a többiekről meg tudjuk-e jegyezni (vagy kitalálni), mit szedtek össze eddig és mit gyűjtenek.
A játék pörgős (kb. fél óra egy parti), hangulatos: a borító még csak véletlenül sem próbál megtéveszteni senkit, pontosan olyan kedves és csinos a grafika, ahogy azt a dobozon látjuk. A szobákban apró poénokat (easter eggeket) fedezhetünk fel: ismert társasjátékokat, pl. Ticket to Ride-ot :) a polcokon és asztalon, szétdobált göncöket azokban a szobákban, ahol megfordulnak a kisgyerekek, videojáték-posztereket az alagsori szobában és így tovább.
Az Álomház, ahogy az első ránézésre is jól látszik rajta, igazi családi játék. Ez persze nem akadályozza meg a gonoszkodósabb kedvűeket, hogy kicsit keresztbe tegyenek a játékostársaiknak. Hiszen, ha eléggé figyelünk arra, hogy mit építenek a többiek, sejthetjük majd, hogy mit szeretnének kivenni a közösből. Ha pedig így van, lehetünk előzékenyek… is.
Woland
