A kihívás adott, éppen ezért én is a 25–30-as korosztálynál próbálkoztam vele. Persze visszakézből jött a „Ne már!”, ami valahol érthető: mit fárasztok én egy felnőtt, társasjátékozni vágyó bandát gyerekjátékkal? Végül is belementek...
Ha azt mondom, hogy 5 perc után kezdtünk sikítva röhögni, akkor szerintem sokat mondok.
A titok a „mester és tanítványok” elevezésű csapatverseny volt. Az a legszórakoztatóbb játékmód… de kezdjük mégis inkább az elején:
Nehézségi szinttől függően magunkhoz veszünk egy feladatkártyát és 3–16 (!) építőkockát, majd ezekből megpróbáljuk felépíteni a képen látható palotát. De nem azt a képet nézzük, amin az ezen kockákból felépített valami látható – fenét, az a megfejtés –, hanem az illusztrációt:
egy igazi, „domb tövén, hol nyúl szalad”típusú csinos kis tündérépítészeti remekművet, bevakolva, lefestve, tetőcserép, ablak, homlokdísz, harangvirágok…
A lényeg, hogy amellett, hogy a dekor alatt ki kell figyelni a formát, míg a mi építményünk kockaelemek halma lesz, a kép, amit látunk egységes, egész testet ábrázol.
Ha valamelyik torony egy kicsivel hosszabb a képen, akkor az valamivel valószínűleg alá van polcolva. Figyelni kell a falak hosszúságát, szélességét, mert abból lehet kikövetkeztetni, hogy hány darab és milyen elemből van felépítve.
A legkönnyebb feladványoknál ez azért nem olyan nagy kihívás: csak 3 építőkockát használunk. De valójában ezek a feladványok – azon túl, hogy egy-kettőt közülük első alkalommal egyfajta tutorialként át lehet pörgetni – elsősorban a kicsiknek szólnak. A kis építészinas ugyanis azokat a kártyákat jelöli, amelyeket a „megoldás” oldal alapján akár 4 évesek is fel tudnak építeni. A palotaoldal alapján pedig valamivel nagyobb gyerekek is próbálkozhatnak.
Általánosságban véve az ember két-három egyszerűbb feladvány után ráérez arra, hogy mit kell figyelni, és már jöhetnek is a húzósabbak.
Az egyes fokozatokat a kártya sarkában ülő tündérek jelzik. A nehezebb feladatok (2. szint – 6 építőelem, 3. szint – 11, 4. szint – 16) végrehajtása egyébként tényleg kihívás, főleg, ha nem rendelkezünk végtelen idővel. Mert az ember úgy elszöszölget egy nehezebben átlátható, összetett darabbal pár percet, és tulajdonképpen gond nélkül megoldja, persze az igazi élvezeti faktort a többszemélyes játékmód teszi a dologba.
Az építészek bajnokságánál mindenki kap egy készlet építőkockát, középre teszünk egy feladványt, és aki először megoldja, azé a kártya. És igen, itt a legegyszerűbb feladványokkal is dolgozhatunk, mert mindegy, hogy azt egy 6 éves is meg tudja-e oldani (lásd: Dobble), a kérdés az, hogy ki van meg vele a leggyorsabban. A második szintű feladványok nagyobb gyerekek vagy felnőttek társaságának is tökéletesen megfelelnek, és pörgős játékmenetet biztosítanak.
Mégis a Mester és Tanítványok magasan a legjobb játékmód. A játékosok kétfős csapatokat alkotnak, minden csapatban lesz egy mester – ők kapják a feladatkártyát; és lesz egy tanítvány – ők pedig az pedig egy-egy készlet építőelemet. A mester a kép alapján instrukciókat ad a tanítványnak, aki az alapján próbál építkezni. Ráadásul a mester sem látja, hogy mit épít a tanítvány, mivel… háttal van neki!
Szóval senki nem lát semmit, az egyik fél csak instruál, a másik meg próbálja követni, feltéve, hogy oda tud egyáltalán figyelni, mert persze ez csapatverseny, az ellenfél is adja az utasításokat, adott esetben próbálva egymást túlharsogni, és persze mindezt kapkodva, hiszen elsőként kellene elkészülni.
Ilyenkor születnek az olyan mondatok, mint „a hosszú izé mellé tedd a sárgát – asszem sárga –, a nem olyan rövidet, felfelé, és arra a tetőt, de na, most úgy, hogy a tetőablak kifelé nézzen, már hogy balra – az neked is balra...” – a tanítvány meg csak bámul a kezében lévő piros fadarabra, és remélhetőleg nem keresi rajta a tetőablakot...
A Csodapalota remekül játszható gyerekekkel – is. Ugyanakkor felnőtt társaságban 4 fővel igazi röhögős partijátékká tud alakulni, de egyszemélyes logikai feladványok gyűjteményeként is megállja a helyét. Mivel pedig a játék élvezhetősége korosztályokon ível át, családi játéknak kifejezetten ideális.
Woland
