Webáruházunkban sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk a weboldalhasználatra vonatkozó adataidat, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket te adtál meg számukra vagy az általad használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek.

Hogyan ütközhetünk láthatatlan falakba?

Drei Magier Spiele három fekete varázslósipkája a garancia jele arra, hogy a játék, amit a kezünkben tartunk, valami szokatlan elemet vagy mechanizmust rejt. Egy csavar a memórián, a mozgatás hatásán, a megszokott szabályokon… Így van ez Az elvarázsolt labirintussal is.

 

Ebben a társasjátékban a játékosok varázslótanoncokat irányítanak, akik egy különös kert oszlopai között bolyongva kell összeszedjenek öt varázsjelet. Hogy mi ebben a kihívás? Az, hogy az oszlopok között néhol falakba ütközhetünk. Na, nem a bábunkkal. Bár lépés közben érezni fogjuk, hogy valamit elveszítünk…

Az elvarázsolt labirintus

Egy szokatlan doboz, benne egy kétszintes pálya

Jöjjön a leltár: mi van a dobozban? A kellékek: négy színes bábu, négy fémgolyó, egy marék korong a varázsjelekkel és egy zsák, amibe a korongokat kell tenni. Ezenkívül egy dobókocka, amin nincsen ötös és hatos. De ezzel még nem lehet egy ekkora dobozt kitölteni. Ezért vár minket pár különleges holmi is!

Ha kinyitjuk a dobozt, elsőként azt fogjuk tapasztalni, hogy a doboz aljának a szélei alacsonyabbak, mint a fedélé. Az alsó rész műanyag betéte nyitott a négy sarkán, és a négy oldalán lévő fal peremes: ez tartja a tulajdonképpeni játékfelületet. A táblán holdfényes, kövezett udvar látható, benne rengeteg oszloppal, az oszlopok által közbezárt négyzetekben pedig egy-egy varázsjellel.

A táblát megemelve viszont valami furcsát fogunk látni: egy ujjnyival mélyebben egy kartonbetétet, ami a fenti járólapoknak megfelelő négyzetekkel van áttörve, plusz a négyzetes lyukak között egy-egy hosszanti mélyedéssel. Ezekbe a hosszúkás résekbe kerülnek a fából készült falak. Fából, hogy egyrészt bírják az állandó áthelyezést, másrészt hogy ne mágneseződjenek…

Van tehát egy furcsa kövezett kertünk, ahol látszólag semmilyen akadályba nem ütközhetünk, csak oda kell sétálnunk a keresett varázsjelhez. Nem hangzik vészesen, igaz?

Az elvarázsolt labirintus
Forrás: boardgamegeek.com, aleacarv

Memória vagy tapasztalatszerzés?

Így kezdődik a játék: miután felépítettük az alsó szinten az útvesztőt a falapokból (tehetjük ezt a játékszabályban található könnyebb és nehezebb terv alapján, de akár saját ötletből is), rátesszük a kövezett udvar tábláját. Persze gondolhatnánk, az építő (vagy a játékosok, ha együtt építették) emlékezetében tudja tartani a falak helyét. Csakhogy a játék úgy kezdődik, hogy az elkészült pályát egy varázsige kíséretében megforgatjuk párszor…

Azután minden játékos a tábla egy sarkára teszi varázslótanoncát úgy, hogy közben a tábla alatt a figura mágneses talpához közelíti az egyik fémgolyót. Innentől bármerre lépünk a bábuval, a golyó alul ragaszkodni fog hozzá. Kihúzunk egy korongot a zsákból, és a soron lévő játékos a kockadobásnak megfelelő számút léphet.

Megragadjuk tanoncunk sipkáját, és anélkül, hogy felemelnénk, elindulunk vele. A filctalp könnyedén csúszik, és mi boldogan indulunk a cél felé: a zsákból kihúzott varázsjelet kell elsőként elérnünk. De minden két oszlop között elhaladva kicsit hunyorítunk, és összeszorítjuk fogunkat: ú, itt vajon lesz-e fal?

Mert amint egy olyan oszlopközön haladunk át, ami alatt falap van, a bábu futása megkönnyebbül, miközben mi egy koppanást hallunk a műanyag betéten: a fal leválasztotta tanoncunk talpáról a fémgolyót. Mehetünk vissza a sarokba, ahová a golyó kigurult, és nekirukkolhatunk a labirintusjárásnak – majd ha megint sorra kerülünk.

Addig is próbáljuk fejben tartani, hol akadtunk el korábban, felidézni a felépített labirintust, és szurkolni, hogy a többiek se járjanak jobban (hehe).Ha közben valaki másnak sikerülne elérni a varázsjelet, ő kapja a korongot, és új korong kerül elő a zsákból: ez lesz az új cél. Nem baj, ha arra még nem jártunk, hisz addig megfigyelhetjük, a többiek hol sétáltak gond nélkül.

És együtt nevetünk azon, milyen grimaszok keretében tesz meg valaki egy-egy kockázatosnak vélt lépést, aztán a csalódott arcán, amikor koppan a golyó…

Az elvarázsolt labirintus
Forrás: boardgamegeek.com, msaari

Gyerekjáték vagy sem?

Jópofa kis játék Az elvarázsolt labirintus. Bár a Spiel des Jahres válogatáson 2009-ben az Év gyerekjátéka lett, nem feltétlenül csak gyerekeknek ajánlanám. Vidám családi játéknak inkább, de baráti körben is szórakoztató lehetne – csakhogy maximum négyen játszható. Sok játékot látott tizenéves gyerekeim ugyanúgy kértek belőle ráadást, mint az asztalnál ülő hatéves.

Aki egyébként többnyire laposra verte a társaságot: majdnem mindig ő szedett elsőként össze öt varázsjelet… Persze nem ez az első alkalom, amikor kiderül, hogy memóriajátékban a kicsik ügyesebbek, mint a felnőttek.

Tibaláj