Mi a (fütty) az a roll and write egyáltalán?
A rollenvrájt, szó szerinti fordításban kb: „gurítsd és írd” egy társasjáték kategória, ami azt tudja, hogy a játék dobozában nincs nagy tábla, tokenek és mindenféle játékalkatrészek két marékkal. Csak pár dobókocka, egy tömb pontozólap, mégis képesek teljesértékű játékélményt nyújtani. Ilyen például a Once Upon a Castle, a Silver & Gold és társaik.
Hogy picit pontosítsak a tömb „pontozólapon”, bár valóban a pontjainkat jelöljük, vagy pontokat gyűjtögetünk, a roll and write-ok technikai csavarja éppen abból áll, hogy ezek a lapok tulajdonképpen játékostáblák, amiken változnak, felkerülnek, letűnnek dolgok. Ahogy Matyi kollégám találóan rávilágított: ezek single session legacy játékok, mármint azok sorozata (merthogy a táblánkon visszavonhatatlan változtatásokat hajtunk végre, ergo legacy-k, viszont egy-egy játékalkalom alatt végigjátsszuk az egészet (amire a változtatások érvényesek), ezért single session) Ez persze nem azt jelenti, hogy a roll n’ write-oknak ne lenne elég nagy az újrajátszhatósága!
Mit találtam a Földközi-tenger partján?
Arra a kérdésre kerestem a választ, miért jók ezek a roll and write-ok. Kibontottam a Korinthosz dobozát, azzal, hogy előkészítem a játékot (setupolok). Még szinte ki sem pakoltam mindent, már kész volt. Két marék kocka, egy tömb papírról két lap meg egy kis táblácska. Toll a kézbe és kezdhetünk is.
Dobunk a kockákkal, aztán elrendezgetjük őket a kikötőtáblán éééés ebben a pillanatban azok meg is szűntek dobókockáknak lenni, a helyükön az árukat látjuk – miből mennyi érkezett a kikötőbe. Meg persze pénzt és kecskét. Ezekből mindig lesz, ezekre is lecsaphatunk és gyűjtögethetjük őket, sőt, akinek annyi kecskéje lesz, hogy házat is építhetne belőle, nos, az tényleg építhet belőle templomot, raktárat stb. ezek különböző előnyökhöz juttatják majd.
Technikailag úgy néz ki a dolog, hogy amikor például pénzt szerzek, akkor a papírkámra rárajzolt rengeteg érméből bekarikázok annyit, amennyire szert tettem, amikor költök, akkor meg kihúzom őket. Hogy jobb lenne-e mindez kartontokenekkel (jelzőkkel)? Nem, ez így ugyanolyan kényelmes, cserébe ezeknek sem kell hely az asztalon, a doboz sem lesz tőlük se nagyobb, se nehezebb, meg a ki- és elpakolás is gyorsabb.
Persze nem csak pénzt és kecskét lehet gyűjteni Korinthoszban, hiszen kereskedők volnánk, vagy mi a feta. Így elsősorban arra törekszünk, hogy minél több, minél értékesebb árut szállítsunk le a nekik megfelelő negyedekbe. Persze itt sem árt több dolgot figyelembe venni. Ha elsőként szállítjuk le az összes vágyott árut egy adott negyedbe, akkor bónuszpontokhoz jutunk, vagyis érdemes egy típusra koncentrálni. Persze sokszor a kikötőben egészen ellenállhatatlan ajánlatokkal is találkozhatunk. Olivaolaj szinte mindig lesz, de alig hoz pontot. Míg ékszerekhez nehezebben jutunk hozzá, de több pontot is érnek, aztán az is mindig opció, hogy az áruk szállítása helyett az intézőnket küldözgessük ezért vagy azért a piacra.
A játék nagyjából 20 perc alatt lepereg, és erre az időre bőven elég izgalmas döntéshelyzetet, taktikázást ígér. Az igazat megvallva, dacára minden döntésnek és lehetséges iránynak, nagyon tartottam tőle, hogy 3-4 játék után már meglesz, hogy mit érdemes csinálni, és mit nem, aztán a játék érdektelenné válik. Nos, 8-10 meccs után ez a félelem tejesen elmúlt, és ha épp csak egy rövid kis játékra van idő, elő is kerül a Korinthosz, ez a laza kis szettgyűjtős, taktikázós filler (gyorsan lejátszható, akár két nagyobb társasjáték közötti „kitöltő”) játék.
Szerelem az 50-es évekbenkel
Az igazat megvallva az igazi szerelem a műfaj egy képviselőjével egy olyan játék képében talált rám, amiben nem kockákat, hanem kártyapaklikat pörgetünk (ergo csak úgy kb. felel meg a műfaj definíciójának). A játék összetettsége és változatossága messze túlnyújtózik azon az apró kis dobozon, amibe belepakolták, de hát ilyenek ezek a roll and write-ok. Ez a játék a Köszöntünk álmaid városában!
A setuphoz nálam az is hozzá tartozik, hogy kólát töltök retro harangpoharakba, és feldobok egy 50-es évek lejátszási listát, Chuck Berryvel, Little Richarddal, Ray Charlesszal. Aztán persze kikerül a három építkezéskártya-pakli, egy-egy lapot felcsapok, felfedve az első három házszám-képesség (lap-hátlap) párost. 3 városterv középre, egy-egy városrész (pontozólap a játékosoknak) majd elrugaszkodunk és fejestugrunk az 50-es évek Amerikájába.
A legfontosabbal kezdjük: elnevezzük a városunkat. Persze, játékosa válogatja, hogy kinek mi a fontos, de a magam részéről nem mindegy, hogy épp Sandmansville-t, Bubbletownt vagy Salems Lotot parkosítom be, szórom meg medencékkel épp. Nyilván nem mindenki éli meg így, de nekem egész más élményt nyújtott a játék, mikor elneveztem a városomat, illetve mikor még nem fedeztem fel, hogy ilyet is lehet (igen, vakegeritisz)
A játékmenet pofonegyszerű, de a doboz méretéhez képest meglepően gazdag és sokrétű. Minden körben a játékosok választanak egy-egy a házszám-hatás kombinációt, a házszámot felróják valamelyik utcájukban, a hatást pedig végrehajtják: ikszelnek, satíroznak. Ily módon kerítéseket húznak fel, amivel lakóparkokat hoznak létre, amelyek kombinációikért bónuszpontok járnak. Vagy a különböző lakóparkok értékét tornázzák följebb, jellemzően még az előtt, hogy azok felépültek volna, így okosan kell majd válogatniuk. Vagy parkosítanak valamelyik utcájukban, medencéket építenek stb.
Mivel mindig egy hatás-házszám párt választunk, ha szükségünk van egy adott hatásra (medence, park, kerítés stb.), a hozzá tartozó házszámot el kell tudnunk helyezni valamelyik utcánkban. Csakhogy ugyanabban az utcában nem lehet két 10-es szám, illetve a 10-est nem követheti például 7-es. Így alakulhat úgy, hogy nem tudjuk a legszimpatikusabb kombinációt kivenni, tervek dőlhetnek romba, ha ezeket a terveket nem terveztük el elég okosan. Sőt, a játék vége felé alakulhat úgy, hogy egyáltalán nem tudunk lehelyezni a három látható házszámból egyet sem sehogy, de vannak olyan hatások is, amik pont a házszámot variálják át úgy, hogy az nekünk kedves legyen.
A varázslat egyébként valahol ott van a dologban, hogy míg utólag ránézve egy pontozólapra nem látunk semmit, csak pár sorba írt számot meg néhány „X”-et egy amúgy nagyon ízlésesen megrajzolt, dizájnos kis papírlapon, addig játék közben látjuk, ahogy épül-szépül a város, ami a gondjainkra van bízva. Szinte az emberek is megelevenednek, akik innen járnak majd dolgozni, és a munkából ide térnek majd haza.
Érezd a kompressziót!
Bár nem vettem górcső alá egy polcnyi roll and write játékot, ennek ellenére is remélem sikerült átadnom az élményt és kis bepillantást engednem a műfajba.
Azzal summáznám a dolgot, hogy a roll and write megoldás tipikusan nem túl hosszú-hosszú játékidővel megáldott, de teljes élményt nyújtó és taktikai, sőt, néha stratégiai lehetőségekkel is kecsegtető játékokat képes meglepően kis dobozokba beleszuszakolni. Kényelmesek, praktikusak és ezért cserébe a játékélményből, esztétikából semmit sem kell feláldozni.
Mondjuk úgy, hogy a műfaj lassan megkerülhetetlen, de emellett kihagyhatatlan is!
Woland
