„Jé, itt egy park!”
Amikor leültem, hogy megírjam ezt a cikket – na jó, amikor leültem friss játékélményt szerezni, hogy abból megírjam ezt a cikket – azon tűnődtem, mitől is tetszett nekem annyira ez a játék. Persze gyönyörű, teljesen élvezetes két fővel is, hangulatos... Aztán hirtelen beugrott: nagyon szép a tanulási görbéje.
Ez persze így elég elvontan hangzik. Arról van szó, hogy az ember egyre több dolgot fedez fel benne könnyedén, egyre több praktikus húzást, egyre több ügyes trükköt. A játék tagolásából adódóan (4 forduló, fordulónként 4 kör) könnyen tud benne előre tervezni, amiért cserébe működő stratégia általi sikerélményben vagy azonnal hasznosítható tapasztalatban lehet része.
Az első játék simán kipörög úgy, hogy az ember csak számolgat, és a végén azt veszi észre, hogy: hopp itt egy város, lakóparkokkal, gyárakkal meg minden. „Eggyel több embered van, az mínusz pont.” „Oké, de nem lehetne, hogy mondjuk ő itt sétálgat a parkban?” „Nem, de mehetne boltba, ha ugye lenne.”
A következő körben már tudjuk, hogy oké, a sok szép park, ami köré azt a rengeteg lakóházat építettük, behozta a népet a városba: kössük le őket valamivel, épüljön nekik bolt. Kelleni fog még gyár, mert az épületekhez kell energia, meg a gyárból kijárnak úgyis a boltba az emberek –plusz pontot ad, ha mellé építem –, de nem kell belőle túl sok, mert a múzeumoknak kell a hely, azok sok pontot hoznak. A város egyik csücskébe mondjuk pont jó lesz – egy kis iparnegyed.
Röviden a szabályokról – hosszan nem is lehet
A szabályok rendkívül egyszerűek, gyorsan megtanulhatók, és kb. 5 perc alatt elmagyarázhatók, és lehet is kezdeni a játékot, mert az előkészítés még ennyi ideig sem tart.
Négy fordulót játszunk, minden forduló négy körig tart. Minden körben egy építészünkkel kijelölünk egy sort a középen található épületek közül, és az építészünk sorszámának megfelelő épületet kivesszük.
Megkapjuk a rajta lévő lakosokat vagy energiatartályokat, majd az épületet elhelyezzük a városunkban a felhasznált építész számának megfelelő sorba vagy oszlopba. A felvett épület helyére lerakjuk a polgárt, aki a többi játékos elől így elzárhat néhány épületet – bizony, lehet ezt a játékot kiszúrósan is játszani, ha valakinek az fekszik, de a hangsúly nem ezen van. Ennél már csak témájából adódóan is sokkal konstruktívabb a játék.
Pontokat az egyes épületek lehelyezésével kialakított kombinációkkal szerzünk, épülettípusonként mást és mást. Erről mindenki kap egy kis összefoglaló lapkát.
Nagyjából ennyi, amit tudnunk kell ahhoz, hogy le tudjunk ülni játszani. Az első körben még mindenki próbálgatja, hogy az elérhető épületek közül mit érdemes kivenni, hová tudja lehelyezni, aztán előbb-utóbb már adott helyre valami kelleni fog, az lesz a kérdés, honnan lehet majd azt „a legjobban kivenni”. Csakhogy az épületeket aktiválni is kell, hogy pontot hozzanak, erre valók az emberkék és a tartályok. A felesleg meg csak túlnépesedés, illetve szennyezés, ami pontvesztéssel jár. Na, itt jön be az, hogy a kapott erőforrásokkal gazdálkodni is kellene.
Településfejlesztés experteknek
Két játékmódot kapunk a dobozban: klasszikust és expertet. A játék persze igazán nehezebb fokozatban tündököl: felborul a sor-oszlop felosztás a városunkban, nincsenek saját építészek, hanem a közösből veszünk el. Több kör, nagyobb város, még magasabb lakóházak és új típusok: irodaházak és turistalátványosságok. Kialakíthatunk üzleti negyedeket, turistaközpontokat boltokkal, parkokkal és látványosságokkal – távol tartva a gyárakat, mert az annyira nem mutat jól, hogy egész konkrétan pontot vesztünk. Röviden úgy foglalnám össze, hogy bár az égvilágon semmi gond nincs a classic változattal, aki egyszer játszott már expertet, az később sem fogja beérni kevesebbel.
Ajánlás
Az egyszerű szabályok, a rövid játékidő és a fokozatos elmélyülés miatt ideális bevezető stratégiai játék, ugyanakkor az expert mód – nomen est omen – kifejezetten kellemes, pörgős frissítő lehet tapasztaltabb spílerek számára is. Mindezek mellett pedig igazán remekül működik két fővel is.
Woland
