Ahogy azt a horvátországi nyaralásról szóló történetemben már leírtam, a „szabály” nagyon egyszerű, a játék mégis hihetetlen szórakoztató. Ha valaki mégsem elégszik meg vele, hogy kulccsal, báránnyal, villanykörtével és holddal kell a fantáziáját megtermékenyíteni, megtoldhatja (vagy lecserélheti) mondjuk egy olyan kilenc kockás készlettel („cselekvések” névre hallgat), ami kizárólag tevékenységekkel, mozgásokkal van tele. Ez is elég változatos, mert ásástól zenehallgatásig sok minden van benne. Személyes kedvencem a pénzszámolás (bele lehet keverni Dagobert McCsipet) és a zuhanás (Tam, tam, ta-dam, tam, tam, ta-dam! Hajrá Tom Cruise!).
A „kalandok” készlet (újabb kilenc kocka) sokkal vegyesebb képet mutat: serleg (Szent Grál), sisak (vikingek – vagy időutazás?), cirkuszi sátor és záptojás…
A Batmanes készlet már önmagáért beszél: nem csak a jól ismert szereplők (Joker, Kétarc, Harley Quinn), de egy izgalmas Batman epizód kötelező elemei (fogságba esés, menekülés, robbanás) és tárgyak (rejtekajtó, vegyszer) is visszaköszönnek.
A szép persze az egészben az, hogy akár ezeket az alapkészleteket is kombinálhatjuk, de ha valaki sokallná a 18, vagy akár 27 kockát (akik ismerik az én memóriámat, tudják, hogy a saját mesém közben elveszteném a fonalat…), vannak háromkockás kiegészítő készletek, a témának megfelelő fantázianevekkel. Ha ezeket tesszük a már meglévő kilenchez, még követhető számú eleme lesz a mesénknek, ugyanakkor bármilyen irányba elhajlítható, korcsoportnak vagy érdeklődési körnek megfelelően.
Ha például óvodás kisfiúnkkal ülünk le játszani, a „prehistoria” dinoszauruszai és ősemberei verhetetlenek lesznek. De ha esetleg egy kislányt és egy kisfiút egyszerre szeretnénk lekötni vele, az „animalia” állat- vagy az „enchanted” készlet mesefigurái lesznek a biztos nyerők.
Nagyobb gyerekekkel már komolyabb irányba is fordulhatunk: a „medic” készletben van röntgenkép és sztetoszkóp (és egyéb, Dr. House kezében rendszeresen megforduló eszközök), míg a „fright”-ból már jóféle borzongatós kísértettörténeteket lehet kerekíteni. És itt igazából már elmosódnak a gyerek- és felnőttjáték közötti határok. Hiszen egyrészt már az iskolás gyerekek is találkozhatnak a trójai falóval, a hidrával és a háromágú szigonyos Neptunus-szal (bocs, a görögök voltak előbb: Poszeidónnal), de ha visszaemlékszünk, hányan kattantak rá közülünk a görög mitológiákra épült filmekre az elmúlt másfél évtizedben, szerintem sok felnőtt szürkeállomány is viszketni kezd a „mythic” képei láttán.
Vagy ha belegondolok, hány barátom szurkol rendszeresen a tévéképernyő előtt focimeccset nézve, vagy hány munkahelyen ment a tévé az olimpia alatt, akkor a „scores” három kockáján található sportágak (éljen a magyar evezős szakosztály!), sporteszközök (focikapu és stopper) is sokunkat megmozgathat.
És ha a közelmúlt felkapott krimijeire gondolok, vagy a sorozatgyilkos Dexter kultuszára, akkor a „clues”-ban található vérfolt és ujjlenyomat sem hagy sokakat hidegen… De ha ezt valaki túl komolynak érezné, van benne hulla-körberajzolás és sziréna is, abból meg ki lehet hozni Csupasz pisztolyos bolondságokat is!
Végül, de nem utolsó sorban (személyes kedvenc): a sci-fi rajongók (meg a Beastie Boys rajongók, hehe) is kapnak egy lehetőséget az „intergalactic”-kal… a végtelenbe, és tovább!
Tibaláj
