avagy összeakad-e agyunkban a mozgáskoordináció és a logika?
Aha, zöldet a kékre, ez az… gyorsan, rózsaszínt a sárgára, megvan! (Ha! Milyen laza csuklómozdulattal oldottam meg!) De milyen sorrendben is kéne átrendezzem a maradék tölcséreket?!
Villámkezű fagylaltos kerestetik
Adva van négy fagylaltos pult… na jó, nem egy egész pult, csak pultonként négy tölcsér, hozzájuk három gombóc fagylalt. Minden édesipari vállalkozó, aki egy ilyen készlet felett rendelkezik, ugrásra készen várja a „megrendelőt”. Az meg is érkezik: valaki felcsap egy feladatkártyát, amin azt látjuk, mi a rendelés, azaz milyen színű tölcsérbe milyen gombócot kér a kuncsaft.
És elkezdődik a kapkodás: ki tudja legelőször úgy átvariálni a fagyijait, hogy teljesítse a vevő kérését? Persze a gombócokhoz érni nem szabad: ki venné meg az összetapogatott fagyikat? Azaz ha egy gombócot át kell rakjak egyik tölcsérből a másikba, akkor a kezemben tartott tölcsérben lévő gombóc tetejére rárakok egy üres tölcsért, ügyesen a feje tetejére állítom a tornyot, és a gombóc már ahelyén is van – a másik kezemben pedig egy üres tölcsér, amivel folytathatom a mutatványt egy másik gombóccal.
Hogy melyik gombócot melyik tölcsérekkel táncoltatom meg, na ez a logikai része a dolognak! Mert elszórakozhatnánk ezzel egy darabig, de a pakolgatás legrövidebb útja vezet a feladatkártya megszerzéséig… már ha elég gyors kézmozdulatokkal párosul! Ha kiderült, ki a leggyorsabb Bagaméri, megkapja a feladatkártyát, és már jöhet is a következő rendelés!
Az új megrendelő nem vár sokáig, nincs idő (és nem is szabad) visszarendeznünk a gombócokat alapállapotba: onnan kell folytassuk, ahol az előző feladatot abbahagytuk, még ha le is maradtunk a megoldással. Így esélyünk sincs rögzíteni egy-egy megoldás útvonalát, hiszen a kiindulás is mindig más.
Guruló gombócok vagy túlkombináló kézművesek
Mókás látványt nyújt, ahogy a játékosok vagy üveges szemekkel a semmibe bámulva próbálják végigjárni a pakolgatási sorrendet, közben igyekezetükben majd’ belepréselik a gombócokat a tölcsérekbe, vagy sietségükben elnagyolnak egy mozdulatot, és a vanília vagy a pisztácia a pulton végzi… (Ha mégis így járunk, gyorsan felkaphatjuk az édes golyót – de csak két tölcsérrel, nehogy ujjlenyomatostul kapja meg a vevő.)
Mert ha azt hinnénk, hogy egyszerű a feladat, hát tévednénk. Az összetartozó színek kisakkozása bizony kihívás, ráadásul sietnünk kell, hogy vetélytársainknál hamarabb vigyük ezt véghez. Aki játszott már Dobblét vagy Panic lab-et, tudja, hogy az egyszerűnek tűnő feladatok bizony kifoghatnak az emberen. Ha pedig még a Dr. Eurékával is játszott, tudja, mi az olaszok istene!
Aki elsőként összegyűjt öt kártyát (vagyis öt pontot), megnyeri a játékot. De mivel ez csak negyed óráig tart, azonnal kezdődhet is egy új játék!
Fagylalt-zsonglőr télen-nyáron
Ha valaki olyan játékot keres, ami nem színtisztán logikai vagy komoly kézügyességet igénylő, de elég színes ahhoz, hogy gyerekek is szívesen vegyék a kezükbe, akkor a Go Go Gelato nekik való vidám kihívás! Vidám, és könnyed, amihez azért gyors és edzett szürkeállomány kell. Kettő, három vagy négy fagylaltos mérheti benne össze ügyességét és eszét, és mivel a tölcsérek kézhez állnak, és a golyókat a két tölcsérrel viszonylag könnyű megfogni (azaz a játék nem kézügyességre van kihegyezve), akár már hat évesek is részt vehetnek a versenyben.
Tibaláj
