A legendás hetes szám lengi körbe az egész játékot, kiegészítve a mesebeli hármassal. Három korszak, három arany alaptőke, három lépcsőben építhető világcsoda. Sőt, a négy alapanyag a három kézműves termékkel ismét hetet ad ki – de ne menjünk bele a kabbalisztikába: a 7 Csoda nem (csak) ettől hihetetlenül élvezetes!
Két földrajzi és hét pontszerzési irány
A játékban az ókori világ hét csodájának gyönyörűen illusztrált táblái köré építhetjük ki mindannyian kis birodalmunkat. A kezünkbe kerülő kártyák alapján dönthetjük el, mit fejlesztünk: a kultúrát, a tudományt, hadseregünket vagy kereskedelmünket. Birodalmunk értékét ezek a dolgok, valamint kincstárunk mérete és felépült világcsodáink szintjei adják meg. (Ha ehhez hozzáadjuk a harmadik korszak különleges kártyáit, a céheket, ismét hetet kapunk…)
Egy-egy területet egy, a kezünkből kiválasztott kártya „megépítésével” fejleszthetünk. A megépítés annyit jelent, hogy birtokában kell legyünk a kártyán lévő alapanyagoknak (hacsak nem ingyenes, mint mondjuk egy új bánya nyitása). Ha saját termelésünk nem elég, pénzmagunk is segíthet: megvehetjük a hiányzó anyagokat két szomszédunktól. De kereskedni csak velük lehet: mégiscsak az ókorban vagyunk, amikor a földrajzi távolságok áthidalása nehézkes volt, és a Földközi-tengeren átkelni kockázatos, inkább mindenki a partok mentén evickélt. Épp emiatt haderőnket is csak szárazföldi szomszédjainkkal mérhetjük össze. Azért érdemes a többi városállamra is figyelni: nem mindegy, hogy a kezünkből kiadott lapokból melyiket kapjuk vissza, melyikkel tudjuk folytatni terveinket, amikor visszaér hozzánk.
Megy a pakli vándorútra
És hogy miért silabizáljuk folyamatosan szomszédjaink fejlődését? Mert a lap kiválasztása után a kis paklit továbbadjuk, mindig az adott korszak „szélirányába”, vagyis ők a kezünkből kikerült kártyakészletből választanak ki egyet, folytatva akár egy elkezdett láncot.
(Bizonyos kártyákat ugyanis ingyen építhetünk meg – ha egy másik lapot az előző korszakban meg tudtunk építeni. Ezzel ellensúlyozhatjuk nyersanyaghiányunkat, illetve erősíthetjük erős oldalunkat.)
Épp ezért mindig nagy a dilemma, hogy a kezünkbe került kártyák közül melyiket tartsuk meg, és miért. Latolgatás közben a többi birodalmat is nézegetjük: vajon ők nagyon megörülnének a kezünkben lévő kártyák valamelyikének? Mégsem kéne a hadseregüket vagy a tudományos kutatásaikat tovább erősíteni! Persze nem muszáj meg is építenünk valamit, ha túl költséges: eldobhatjuk a csudába (három aranyért cserébe) vagy beépíthetjük a csodánkba (a csodatáblán látható költségekért).
Ez utóbbi azért is lényeges, mert minden városállamnak saját szájíze van: a csoda szintjeinek megépítésével komoly mennyiségű ponthoz lehet hozzájutni, és olyan előnyökhöz, ami a stratégiánkat a játék elejétől meghatározhatja.
Pedig a játékban az az igazán szép, hogy bár sokszor beletörik a bicskánk egy-egy irányba, mert vagy nincs elég nyersanyagunk, és bevételünk sincs, amiből kereskedhetnénk a szomszédokkal, vagy a többi játékos „elzárja a csapot”, és nem engedi hozzánk eljutni azokat a lapokat, amelyek kellenének, ennek ellenére máshonnan még mindig tekintélyes mennyiségű pontot szerezhetünk, így értékeléskor a hétféle pontforrás átnyálazásánál kellemes meglepetések érhetnek minket.
Kettőtől hét játékosig – akkor minek a Párbaj?
A 7 csoda további nagy előnye az, hogy akár hétfős társaság is játszhatja. Ugyan van benne kétfős szabály is, de ehhez egy virtuális harmadik városállam is kell. Épp ezért ajánljuk páros játékokhoz a 7 Csoda: Párbajt. Ebben valóban szemtől szemben küzd két ókori birodalom, és nem a virtuális harmadik hiánya az egyetlen különbség.
A legfontosabb eltérés: a játék akár hamarabb is véget érhet. Míg a sokszereplős játékban ellébecolhatunk úgy is, hogy katonaságra egy fityinget, azaz egy lapot sem költünk, addig itt bizony „kötéltolás” jelleggel zajlik a hadászat, és ha nem vigyázunk, az ellenfél hadserege kapuinkon kopogtat – már veszítettünk is!
Békésen is be lehet idő előtt végezni: a tudományos lapokon nem három, hanem hétféle szimbólum található. Ha ezekből hatot begyűjtünk, már magunk alá is gyűrtük ellenfelünket.
Ezen felül a Párbajban nem passzoljuk át azokat a lapokat, amelyekből választottunk, hanem a korszak lapjai egymást félig fedve vannak kiterítve, soronként váltakozva arccal vagy hátlappal felfelé, így külön réteget visz a játékba az, melyik lapot vesszük el és melyik lapokat tesszük így elérhetővé ellenfelünknek.
A Párbajban mindkét játékos négy csodával indul, amelyek egy akcióval megépíthetőek, de összesen csak hét…s hogy ne legyünk szegényebbek az alapjátéknál, a legtöbb csoda megépítésének három jutalma is van.
Tibaláj
