Egymással szemben álltunk, egyikünk tenyérrel felfele kitartotta a kezeit, a másik játékos pedig tenyérrel lefele rátette a sajátjait. A cél az volt, hogy az a játékos, akinek a keze lent van - vagyis a támadó - a lehető legváratlanabb pillanatban, de a legyorsabban ráüssön a másik játékos kezére. Ha a játékos elvétette az ütést, ő került felülre és neki kellett védekező pozíciót felvennie. Ha az ütés viszont betalált és jó nagyot csattant (innen a játék elnevezése) akkor a támadó megőrizte a helyét és folytatódott tovább a buli. Valljuk be nem volt épp a legkulturáltabb szórakozás, nem lett jobb a logikánk vagy a problémamegoldó képességünk tőle, de szerettük. A bizonytalanság, hogy mikor érkezik a csapás, mikor kellene elkapni a kezünket és mikor lenne jó elindítani egy kiadós löketet, az mindig érdekes és vicces volt. Sokszor pedig nem is várunk többet egy játéktól, csak azt, hogy szórakoztasson, bár, ha jobban belegondolok nem csak szórakoztatott, de fejlesztette a gyorsaságunkat és a reakcióidőnket is.
Mire észbe kaptam az ilyen jellegű játékokhoz csatoltak egy tematikát, minimalizálták a sérülések veszélyét és besorolták őket egy külön kategóriába, nevezetesen, gyorsasági és ügyességi játékok. A Gobbit is ebbe került.
Legyetek üdvözölve a szigeten!
Gobbit szigetén az élet körforgása a maga megszokott ütemében zajlik. A kicsit megeszi a nagy, a nagyot megeszi a még nagyobb. Kígyók, kaméleonok és szúnyogok kergetik egymást, vagy adott esetben menekülnek egymás elől éjt nappallá téve. A játékosok óvó vagy támadó keze dönti el, ki marad életben és kit fal fel a nála eggyel nagyobb állat. Közös nevezője a gyorsasági és ügyességi társasjátékoknak, hogy a szabályaik nem a hosszúságukról híresek. Ez alól a Gobbit sem kivétel, a játék elején meg kell keverni az állatok pakliját és szét kell osztani egyenlően a játékosok között. A játékosok nem nézhetik meg, milyen lapokat kaptak, ezért arccal lefelé leteszik maguk elé, mivel mindkét kézre szükség lesz a szigeten. Ettől a ponttól kezdve, az a játékos, akinek elfogynak a lapjai, kiesik.
Gyors leszel vagy vacsora?
A játékosok egymást követve kártyákat játszanak ki felfordítva maguk elé. Ez szépen sorban egészen addig zajlik, ameddig nem bukkannak elő olyan állatok, amelyek egymásnak ugranak. Ahogy előbukkannak az állatok, megkezdődhet a vádaszat és a védekezés. A kaméleon megeszi a szúnyogot, a kaméleont pedig a kígyó, de csak akkor, ha mindkét állat ugyanolyan színű. Abban a pillanatban, ahogy a játéktéren egyik állat le tudja vadászni a másikat (pl. piros kaméleon, piros szúnyog), a játékosoknak két dolguk van. Az a játékos, aki előtt a támadó állat van, megpróbál a lehető leggyorsabban lecsapni arra a kártyára, amit meg tud és persze meg is szeretne enni. A védekező játékos pedig ezzel egyidőben, próbálja megvédeni az állatát és az alatta kijátszott összes korábbi lapot, úgy, hogy rácsap a saját állatára, ezzel megvédve őt. Amennyiben sikerül a védekezés, minden a játékos előtt kijátszott kártya visszakerülhet a játékos paklijának aljára, így végülis életben tartva a játékost. Ha viszont a támadó volt a gyorsabb, akkor „megeszi” a levadászott játékos előtt kijátszott összes kártyát, így növelve a saját pakliját és az esélyeit a túlélésre.
Ezáltal, minél több lap van előttünk, annál éberebbnek kell lennünk, mert ha nem sikerül megvédeni őket, akkor egyszerre több kártyát is veszthetünk.
Kopogó szellemek
Amennyiben egy játékos összes kártyája elfogy, kiesik a játékból és kopogó szellemként tér vissza. A kopogó szellemek bár nem nyerhetnek, de nem maradnak cél nélkül és borsot törhetnek a még életben maradt játékosok orra alá. A kopogó szellemek nem a táplálékláncot figyelembe véve tevékenykednek, hanem ők mindig a párokat keresik. Ha a játéktéren megjelenik két egyforma színű állat, ők hamar megtámadhatják őket. Ha viszont nem sikerül megóvniuk a játékosoknak ezeket a kártyákat, akkor a szellemek elviszik nem csak a párokat, de minden alattuk található kártyát is. Azokat a lapokat amelyeket a szellemek elvittek, azok már többé nem kerülnek játékba, így minél több a kopogó szellem, a játék, annál gyorsabb iramban közelít a végéhez.
Haladó csapdosás
Ezek a Gobbit alapszabályai, egyértelműen nem ezek azok a szabályok, amelyek kifoghatnak rajtatok. Ha emelni szeretnénk viszont a nehézséget és a kihívást, akkor tovább haladhatunk a kiegészítő szabályokon át a haladó játékhoz. A haladó játék néhány extra szabályt vezet be, ami még inkább megcsavarja a játékot. A gobbit-szabályt életbe léptetve a játékosok megszerezhetik a temetőbe került lapokat is, ehhez nem kell mást tenniük, mint gobbitot kiáltani és a lehető leggyorsabban rácsapni a temetőben heverő lapokra, ha bármikor a játéktéren felbukkan egyszerre mind a 3-színű (kék, sárga, piros) szúnyog. A következő játékmódban minden játékos még hozzájut egy gorilla kártyához, ha ez bukkan fel egy játékos előtt. Ő bármilyen állatra lecsaphat, az állat típusától és színétől függetlenül, bár nem eszi meg a kiválasztott állatot – azért a gorillának ennél kifinomultabb az ízlése – de fogalmazzunk úgy, a nagy kezeivel vesz egy jegyet a játékos összes kijátszott lapjának a temetőbe.
Végül, de nem utolsó sorban, ha tényleg mindent bevetünk, akkor azt is figyelnünk kell, milyen hátoldalú kártyák kerülnek a temetőbe, mivel a kártyák hátoldalán található ábrák megváltoztatják az aktuális kör szabályait. Például: különböző színű állatok is támadhatják egymást, a szúnyogok felrobbannak, ha rájuk csapunk, a tápláléklánc hierarchiája megfordul, a szúnyog eszi meg a kaméleont stb.
Egy szempillantás alatt megtanulod
Amint látjátok, a szabályok egyáltalán nem bonyolultak, de észben tartani mindent a nagy kapkodás és csapkodás közepette, nem mindig a legegyszerűbb feladat. De nem is baj, pontosan ezért szórakoztató társasjáték a Gobbit. Főleg olyan alkalmakra, amikor nem célunk hosszú perceken keresztül gondolkodni egy lépésen, hanem csak pörögni és nagyokat nevetni, akár miközben várunk az italunkra a sarki pubban a barátainkkal, akár két nagyobb hangvételű játék közti szünetben. Ha pedig ismerjük és szeretjük a régebben megjelent Jungle Speed című játékot, ami szintén a gyorsaságunkat teszi próbára, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a Gobbitban sem fogunk csalódni.
Huni
