Réges-rég…
Star Warsszal. Merthogy nem is egy Star Wars játékot lelünk a repertoárban, hanem legalább másfelet. Itt van mindjárt a Star Wars: Lázadás - A Birodalom felemelkedése, ami azon túl, hogy ugye a Zsivány Egyes szereplőit és eseményeit hozza be a játékba, ami egyébként az évezred Star Wars filmje eddig (igen, ezt így ex cathedra), újít a harcrendszeren is, a BGG alapján igen sokak örömére. Egyébként tényleg filmszerűbbek és hangulatosabbak a harcok, meg amellett valamivel számolhatóbbak is lettek. Aztán lesznek itt egyéni képességekhez új kockák, meg úgy általában egy halom dolog, ami az alapjátékban volt: új taktika-, feladat- és küldetéskártyák stb.
Na, ez volt eddig a fél, vagyis a kieg, de érkezik egy teljesen önálló alapjáték is, a Solo és Fett rajongóinak, ez pedig az Star Wars: Peremvidék. Ebben a játékban a galaxis híres-hírhedt figurájává kell válnunk, ehhez pedig nem a jó és rossz harcában kell részt venni, hanem leginkább ahhoz elszegődni, aki többet fizet. Néha csempészünk, fejvadászkodunk, a kapott melókat elvégezzük és közben hol a birodalmiakkal vagyunk jóban, hol a Huttokkal, és a Szindikátusokkal, miközben a Birodalom meg üldöz.
Azoknak, akik csáposan szeretik
Aztán a messzi galaxisokból át is suhanhatunk egy másik nagy és népszerű univerzumba, ami… csupa csáp. Cthulhu és barátai ezt az időszakot sem hagyták összenyálkázatlanul, ugyanis érkezik egy kiegészítő az Eldritch Horrorhoz, egy a Rettegés Arkhamban 3. kiadáshoz és egy új, önálló ktulujáték is, ami nemzetközileg is csak nemrég debütált.
Az Eldritch Horror első, kisdobozos kiegészítője, az Elfeledett tudás elsősorban egy „more of the same”-kiegészítő, vagyis nem hoz mechanikai újdonságokat, hanem az eredeti játék játékelemeit bővíti, a találkozáskártyákat még 148 találkozáskártyával, a rejtélykártya-állományt még 14 rejtélykártyával és így tovább, növelve ezzel az újrajátszhatóságot. Kapunk egy új, ám minden bizonnyal ismerős mérhetetlen vént, Yig-et, illetve megjelenik egy új állapot is, Elveszve az Idő és Tér Labirintusaiban.
A Rettegés Arkhamban 3. kiadása, ami ugye merőben eltért a másodiktól (nagyban, igen nagyban). 4 történetet hozott el nekünk, amiknek persze van azért újrajátszhatósága. A Yog Shototos storiban minden alkalommal, mikor elhasalunk, elhatározom, hogy legközelebb csatlakozom ahhoz a hibbant Ezüst Hajnal Páholyhoz, de aztán valahogy mégse visz rá a lélek soha, de az ember, ha már sztorikról van szó, szívesen hallana valami újat. Az Éjnek évadján hoz is mindjárt kettőt, mint Babi néni, egy jó kis gengszteres-bandaháborúsat, meg egy olyat, ami egy különösen nagyétkű szunnyadó vén szendergésének végevetéséről szól. Kapunk négy új nyomozót és persze egy nagy adag „more of the same” holmit, többek között az összes találkozáspaklink a duplájára dagad.
Azoknak pedig, akiknek bár hiányoznak Cthulhu ölelős csápjai, de annál komolyabban irtóznak a dobókockától, hogy a fentiekkel játszanak, érkezik az Arkham Horror: Végső óra. Ez is kooperatív és itt is nyomozókkal vagyunk és itt is mindössze a világot szándékozunk megmenteni, viszont utolsó óráról lévén szó, itt már nem fogunk nyomozgatni és fel-alá rohangálni a világban, vagy akár csak városszerte, ugyanis elkéstünk. A rituálé kezdetét vette, meghasadt a téridőbármi és már kúsznak is át az ocsmányságok „Onnan túlról”, a mi dolgunk, hogy elkalapáljuk őket és mint a villám visszafordítsuk a pusztító rituálét – és mindezt kockák nélkül, sőt, kommunikáció nélkül, mármint a kritikus pillanatokban. A trükk az, hogy a játékosok akciókártya-prioritáskártya párokat játszanak ki. Az utóbbin egy szám látható, ez alapján lesznek a lapok sorbarendezve, ez határozza meg a játékos sorrendet is. Az akciókártyákon pedig két hatás van, és a játékossorrend határozza meg, hogy egy kártya melyik hatását hajtják végre a játékosok, ergo az ember nem tudhatja biztosan, hogy amit kijátszik, abból az hajtódik-e végre, amit szeretne, valamint sokszor azt sem, hogy a többiek a sor elejére vagy végére szeretnének kerülni egy adott lappal. Hogy mennyire más a többi Arkham-játékhoz képest? Eléggé.
Mi lesz a tojásból?
Lila tojások, egy tároló az új kártyáknak, az eljövendő kiegeket is szem előtt tartva, valamint rengeteg madár – a Fesztáv első kiegészítője, az Európai madarak doboza ezt a szettet rejti. Bár alapvetően ez is egy „more of the same” kiegészítő – nem mintha azokat nem szeretnénk nagyon, mégis ad egy kis új ízt a játéknak, hogy az új madarak egy része növeli az interakciót a játékosok között. Na azért aggódni nem kell, a játék békés, családi hangulata nem csorbul ezzel. ;)
És a miből lesz a csirkebogár-vonalon tovább haladva nem tudom nem megemlíteni a Tapestryt, vagyis a Korképet, ami egy új, civilizációépítő társasjáték a Scythe alkotójától. Szép nagy, tele kisebb-nagyobb minikkel (a nagyobbak ráadásul festettek is), gyönyörű illusztrációkkal, és nem is túl komplex játékmenettel. Középhaladók számára már megugorható a léc, és persze gémereknek is tökéletes. A civilázciós fejlődés hangsúlyos területei közül a tudományon, a technológián, a felfedezésen és a hadászaton lesz itt elsősorban a hangsúly. Az ember koncentrálhat egy ilyen fejlődési sávra, vagy törekedhet valamiféle egyensúlyra, közben persze terjeszkednie is kell és a fővárost sem árt fejleszteni.
Van még ott, ahonnan ezek jönnek (majd)
A fentiekben a teljesség igénye nélkül emeltem ki csak néhány játékot, ez persze nem azt jelenti, hogy a fekete háromszöges újdonságok sorának ezzel végére is értünk. Például természetesen van új Munchkin, nem is egy. Az aktuális kiegészítők a 40K rajongóknak igyekeznek kedvezni. Tudjátok, Warhammer 40 000. Ez az a világ, ahol Istencsászár van, kétméteres, masszív páncélokban űrgárdisták harcolnak űrorkokkal meg a káosz által megfertőzöttekkel (illetve tulajdonképpen mindenki harcol mindenkivel) a kezekben hatalmas mordályok, láncfűrészes kard, stb. A Munchkin békés, ártatlan világához tökéletes táptalaj ez az univerzum, így születhetett meg a Munchkin Warhammer 40.000 - Malaszt és mordály, valamint a Munchkin Warhammer 40.000 - Vadak és varázslók.
Természetesen akadnak még családi játékok is, mint például a Flúgos futam, a világ legdilisebb autóversenyzőinek szuperflúgos gárdájával. Itt lesz Százszorszép Szepi, Merci Berci, a Bunkós testvérek, meg a többi kedvelt versenyző, és persze Gézengúz Guszti és Mardell is, egy autóversenyzős játékban, amely nemkevésbé flúgos, mint maga a mese – de pont ettől olyan jó.
Aztán jön egy kalózos családi játék is, a Portolano, amely, nos, első sorban hajózós, hajófejlesztgetős, de van benne egy kalózhajó is, ami néha a nyakunkra jár, ha úgy viszi a szél. Apropó szél, ha az nem dagasztja a vitorlánkat, akkor haladni sem fogunk egykönnyen, hacsak a legénység nem kap elég rumot. És lesz még 15 kalóz egy másik játékban is, de erről majd egy másik alkalommal.
Ennyi szócséplés után, menjünk játszani végre.
Woland
